Periphery, Clear EP (Sumerian, 2014)

by Gabriel Szünder

A Periphery egy igazi avantgárd együttes. Pontosabban: Misha Mansoor egy avantgárd arc. Misha az interneten nőtt fel, az interneten alapított zenekart, az interneten kezdte el terjeszteni a zenéjét, és még egy stílust is feltalált, ami úgy szól, mint az internet. Az ő karrierjén tényleg le lehet mérni, hogy mennyit változott a zenei – de nem csak a zenei – világ az utóbbi tizenöt évben.

Lehet azon vitatkozni, hogy mennyire eredeti a djent sound, de a „mozgalom” szellemisége mindenképpen új. Ez már nem a fiúk rock and rollja, ez már egyáltalán nem rock n’ roll. A Periphery elég könnyen megtalálja a helyét a prog metal zenekarok között, de ez csak azért van, mert a hagyományos besorolások reflexként továbbműködnek. Amúgy a Periphery zenéjének több köze van a The Knifehoz, mint a Queensrychehoz.

Misi és bandája eddig tudvalévőleg két nagylemezt adott ki. Két nagy és nehéz lemezt. A Periphery II-t például nem könnyű dolog elejétől végig meghallgatni. Eredetileg azt is hittem, hogy közönségkíméletből lehagytak onnan pár számot, és ezek kerültek most fel a Clear EP-re. Szó sincs ilyesmiről. A Clear egy speciális projekt. Egy zenekari szólóprojekt. Minden bandatag írt egy dalt, és ezek úgy ahogy voltak felkerültek az albumra. (A hat szerzeményen kívül van egy az együttes által közösen komponált intro is, amelyben felcsendül a lemez vezérmotívuma.) Valamikor régen a Pink Floyd is csinált ilyet az Ummagumman. Kíváncsi vagyok Misha tudja-e. Ez ugyanis jóval a Meshuggah előtt történt. (A Clear CD különben úgy néz ki, mint Kanye West legújabb albuma. Sehogy.)

Az eredmény elképesztő. A Clear egy teljesen új Peripheryt mutat. Már rögtön az első szám is (The Summer Jam) olyan felszabadult zenét tartalmaz, mintha a Coheed and Cambriatól származna, és nem Jake Bowentől, az amerikai djent intézmény gitárosától.  A Feed the Ground Matt Halpern dobos szerzeménye, és egyben az EP legdallamosabb tétele. „Modern” metal a Disturbed háza tájáról. Spencer Sotelo énekes nótája, a The Parade Of Ashes is eléggé nu, de az industrial beütéseknek köszönhetően inkább a Static-X-re emlékeztet. Spencernek a a Pale Auraban, Mark Holcomb gitáros kompozíciójában is fontos szerep jut. Ez egy elég brutál darab (némiképp deathes), de egy Faith No More-os refrénnel lett ellátva. Természetesen Misha Mansoor írta a „legperipherysebb” dalt (a Zero az övé), de Adam „Nolly” Getgood Extarneousje sem nagyon kalandozik el a hivatalos irányvonaltól. Mindkettő instrumentális szám.

A Clear EP arra látszik utalni, hogy Mishaék új alapokra próbálják helyezni a zenekar belső dinamikáját. Ha ez igaz, a Periphery III a nagy meglepetések lemeze lesz.