Beastmilk, Climax (Svart, 2013)

by Gabriel Szünder

Valamikor régen Mat McNerney (a.k.a. Kvohst) olyan együttesekben zenélt, mint a Dodheimsgard és a Code. Mat később megtagadta a black metal és Hexvessel néven neofolk – retroprog albumokat kezdett el készíteni. Kvohst kezei közül eddig mindig minőségi zene került ki, várható volt tehát, hogy a Climax is egy rendesen összerakott anyag lesz. Az is. A Beastmilket Matthew egy Goatspeed nevű gitárossal alapította Helsinkiben, ahol mindketten laknak. A bandának volt már 2010-ben egy White Stains On Black Tape című demója, amit nem hallottam, de Fenriz állítólag igen, és tetszett neki. Fenriz tudvalévőleg szereti az ilyen régiesen hangzó dolgokat. Múltidéző ugyanis a Beastmilk is, csak nem a hetvenes, hanem a nyolcvanas éveket célozza meg.

A „retro” különben a Hexvessel esetében sem azt jelenti, mint mondjuk a Flower Kingsnél. Kvohst ott sem olyan zenekarokhoz nyúlt vissza, mint a Yes vagy a Genesis, hanem mindenféle obskúrus pszichedelikus bandához. A Beastmilknek is vannak  obskúrus hatásai. A Facebookon felsorolt együttesekről sok esetben még a Wikipedia sem tud.  Azt én sem tudom például, hogy létezett-e valaha egy „Ah-ha” nevű csapat, vagy csak az A-ha nevét írták el. Az A-hahoz minden esetre nulla köze van a Beastmilknek, szóval nagyon nem kell megijedni. Van egy olyan érzésem, hogy azt a facebookos listát Mat állította össze, mert „befolyások” címszó alatt szeret mindenféle furcsa névvel dobálózni. Tudja meg mindenki, hogy amíg mások a Venomra rázták a fejüket, ő Serge Gainsbourg lemezei mellett kesergett.

Nincs értelme ezt túlbonyolítani, a Beastmilk a Joy Division és a Bauhaus legszebb hagyományait folytatja. A Guardian írója például a Sisters Of Mercyt emlegette a Climaxszel kapcsolatban. Röviden: a Beastmilk egy kitűnő darkwave együttes. Lásd még: goth rock. Esetleg: deathrock (abban az értelemben, ahogy ezt a Christian Deathszel kapcsolatban szokás használni). De a legautentikusabb fajtából. Még úgy is szól a Climax, mintha 82-ben lett volna felvéve. A Death Reflects Us nótához forgatott videó is úgy néz ki. Nem is értem, miért próbálják az Interpol rajongókra rátukmálni az zenekart. Ehhez képest az Interpol egy popbanda. (Minden máshoz képest is az.)

A Death Reflects Us nem véletlenül lett megklipsesítve, mert ez az egyik legjobb szám a lemezen. Van még pár ilyen, például a Fear Your Mind vagy a Genocidal Crush, amelyik tényleg a Sisters Of Mercy legjobb pillanatait idézi (mínusz dobgép). A Surf the Apocalypse kissé kozmikus hangulata ellenben túlmutat a többi dal punk – new wave minimalizmusán. Ez mintha Mat saját múltját idézné valamelyest.

Ha Kvohst így folytatja, előbb-utóbb megint black metalt fog játszani.