Ska-P, 99% (Warner, 2013)

by Gabriel Szünder

A Ska-P bizonyos értelemben a Toten Hosen spanyol megfelelője. Bár kevesen értik a szövegeiket, mindkét együttes a rendszerellenes (antiglobalizációs, antikapitalista, antifasiszta) rock zene szimbólumává vált. Még a saját nyelvi területükön kívül is. Azon belül meg igazi sztárok. Dél-Amerikában például a Ska-P óriási tömegek előtt játszik. Volt különben szerencsém látni őket a 2010-es turnéjuk egyik állomásán, és az volt benne az érdekes, hogy a zenekar nem egyszerűen eljátssza, hanem a szó színházi értelmében előadja a számait. Olyanok a koncertjeik, mint egy középkori moralitásjáték, jelmezekkel, allegorikus alakokkal stb. Így egy-két kulcsszó megértése is elég ahhoz, hogy kitalálja az ember, Pulpulék Dr. Martens bakancsai éppen kinek a fenekét célozzák meg.

A 99% a banda nyolcadik nagylemeze és a cím valami olyasmire utal, mint a Ministry 99 Percenters-e. Indignadókra, okkupátorokra, proletárokra, kisemmizettekre. Ennek megfelelően van az albumon pár forradalmi induló (Canto A La Rebelión, Maquis), de vannak konkrétabb problémákkal foglalkozó dalok is. A Pandemia, S.L. például a gyógyszerkonszernek machinációiról szól, az Africa Agónica meg a arról a képmutatásról, amivel a Nyugat viszonyul az afrikai kontinens problémáihoz. Amennyire értem őket, ezek eléggé egyszerűen és közvetlenül megfogalmazott szövegek, ami jó, mert egy metaforikusan anarchista punk együttesnél kevesebb elkeserítő dolog van. Mondjuk az a debilis nyavalygás, hogy külön kellene választani a rock zenét és a politikát.

Mindezek ellenére, a Ska-P nem valami acélszürke propagandagépezet. Épp ellenkezőleg. Náluk dilisebb zenekart nehéz találni. Még a ska színtéren is. Hogy is mondjam, Pipiékhez képest a Slackers egy Doors. Pipi, Pulpul – még ezek a nevek is mintha rajzfilmfigurákat takarnának. Az új lemez is olyan, mintha nagyrészt kocsmadalokból és gyereknótákból lett volna összerakva. Elég csak meghallgatni a Canto A La Rebeliónt, illetve az Alí Babat. Amúgy van annyira változatos a 99%, hogy az egy órás játékidő ellenére sem unalmas. A Se Acabó például egy synthpopos introval lett ellátva, a Bajo Vigilancia kicsit be lett effektezve, a Marinaleda meg inkább egy dallamos rocknóta, mint ska vagy punk (vagy ska-punk). Akárcsak a Maquis, akárcsak a Victoria. Még saját magát is megénekelte az együttes egy Ska-P című számban.

Konklúzió: la lucha continua. Remélhetőleg.