Joan Jett and the Blackhearts, Unvarnished (Blackheart Records, 2013)

by Gabriel Szünder

A hetvenes években Joan Jett a Runaways nevű girlbandben játszott. Gitározott és alkalmanként énekelt. Három évvel ezelőtt készült is egy film az együttesről, és lehet, hogy a művésznő az ez által ráterelődött figyelmet akarta most kihasználni. Persze az is lehet, hogy Joan ettől függetlenül kiadott volna lemezt az idén, de a tény, hogy az Unvarnished deluxe változatán szerepel a Cherry Bomb című Runaways klasszikus elő változata, mégis valami ilyesmire enged következtetni. A film nem rossz amúgy – Joan Jett szerepét Kristen Stewart játssza –, de nem is különösebben érdekes. Ez részben azért van, mert a Runawaysszel nem történt semmi kivételesen érdekes. Csináltak négy stúdió és egy koncertalbumot. Összesen négy évig léteztek. Az viszont tagadhatatlan, hogy a női rockzene úttörői voltak. Nem is csoda, hogy Joan Jett máig feminista ikonként van számon tartva. Hogy ez az elismerés miért nem terjed ki Lita Fordra is, azt mondjuk nehezebb megérteni. Ő is zenélt a Runawaysben.

Joan Jett a szólókarrierjével is elég jól elvolt – 1994-ig folyamatosan adott ki lemezeket, a Blackheartsszal vagy nélkülük – de a nyolcvanas években már nyilvánvalóan túl volt a hőskorán. Egy-két slágert még így is sikerült neki leszállítani. Az I Love Rock n’ Roll még ma is rajta van minden második amerikai tinédzser film soundtrackjén. (Ez különben  egy Arrows feldolgozás, de mindenki a JJ verziót ismeri.) Egy ideig aztán Joan inkább producerkedéssel és lemezkiadással foglalkozott – az Unvarnished is a saját labeljénél jelent meg –, de 2004-ben újra összehozta a Blackheartsszot.

Az új album, a kornak megfelelően, annyira garázsosan szól, hogy elkezdtem keresni Jack White nevét a CD borítón. Hiába. Jacknek Joan valószínűleg túl fiatal. Ő manapság Wanda Jackson karrierjének az újraélesztésével foglalkozik. White helyett Dave Grohl segítette ki Joant egy szám erejéig. A lemezt nyitó Any Weathert együtt írták és kettesben adják elő. Ms. Jett gitározik és énekel, Mr. Grohl kezeli a basszust és a dobokat. Nem éppen egy remekmű a nóta, még nem is az Unvarnished legjobbja. Számomra az album harmadik dalnál indul be. A Soulmates To StrangersMake It BackHard To Grow Up hármasba már nehéz lenne belekötni. Legalábbis valakinek, aki szereti az ilyen elementáris, punkos rock n’ rollt (vagy a rock n’ rollos punkot). A Bad As We Can Be egy hasonlóan jól eltalált szám. A TMI (Too Much Information) inkább a szövege miatt érdekes. Itt Joan olyan művészekről énekel, akik a Facebookon és Twitteren teregetik ki a magánéletüket, elfelejtvén, hogy a sztársághoz egy csepp rejtély is kéne tartozzon. A jóérzésről nem is beszélve.

Az albumot az Everybody Needs a Hero, egy egyszerű – majdhogy nem primitív – ballada zárja. Amennyi túlproducelt, túlbonyolított zene születik manapság, jó néha ilyet is hallani.