Orianthi, Heaven In This Hell (Robo Records, 2013)

by Gabriel Szünder

Mint minden tisztességes pedofil, én is rajongtam Avril Lavigne első két lemezéért. Lolitás szexepil, fiatalos energia, elbűvölően naiv dalok – igazán nem tudom mi volt rajta nem szeretnivaló. Aztán persze hamar elment tőle a kedvem, mert ahelyett hogy egy többé-kevéssé komolyan vehető zenésszé érjen, Ms. Lavigne albumról albumra egyre borzalmasabb dolgokkal állt elő. Léphetett volna például Sheryl Crow nyomdokaiba is. Jól állt volna neki. Ehelyett Avril a jobban fizető megoldást választotta: elkezdett túlproducelt pop-rock-fost árulni jobb sorsra érdemes tinédzsereknek.

De semmi baj, itt van Orianthi Panagaris, aki ugyanolyan szőke, mint Avril, csupáncsak egy évvel idősebb nála, és még gitározni is tud (az előző lemezen ugyebár Steve Vai mesterrel adott elő egy gitár-duettet). Ráadásul Orianthi pont az ellenkező irányba fejlődik. A helyes irányba. Az már a négy évvel ezelőtti Believe esetében is nyilvánvaló volt, hogy tud jó dalokat írni, de az első két album még nyilvánvalóan Avril közönsége számára készült. Ehhez képest a Heaven In This Hell jobbára meglepően erős blues-rock meg country-rock dalokkal van tele. Ezt biztos nem a mai tizenévesek fogják hallgatni. Épp ez benne a meglepő.

Lehet, hogy ebben a stílusváltásban Dave Stewartnak is volt valami szerepe, hiszen ő az új lemez producere és a legtöbb dal társszerzője. Bár a volt Eurythmics muzsikust nem éppen a bluesszal szoktuk asszociálni, szóval ki tudja. A címadó Heaven In This Hell minden estre egy nagy ívű, kicsit zeppelines, kicsit popos nóta, aminek megírásánál nem csak Mr. Stewart, hanem Gavin Jones és John Feldmann producerek is közreműködtek. Ettől még nem lett belőle egy remekmű, de kétségtelenül jó lemezindító dal. Van benne valami a megboldogult emlékezetű hajmetál bandák hozzáállásából is. A You Don’t Wanna Know, a Fire és a How Does that Feel hasonló felfogásban fogantak – csak kevésbé csillogóak-villogóak mint a Heaven –, míg a Frozen inkább Hendrix felé tendál.

Az albumnak körülbelül a felét country (-rock) dalok teszik ki. Ezek között van jó is (pl. a Sheryl Crow stílusú If You Think You Know Me), meg nagyon nem jó is (Rock). Plusz két líra (If You Were Here With Me, Another You), mint a régi szép nyolcvanas években. A How Do You Sleepet érdemes végül külön megemlíteni, mert ez egy cigarettagyújtogatós „igazi” blues. Kár hogy nincs több ilyen a lemezen.

Orianthi nem a világ legjobb énekesnője – gitárosa, dalszerzője –, de azért örülnék neki, ha több olyan album jelenne meg, mint a Heaven In This Hell.