Monster Magnet, Last Patrol (Napalm, 2013)

by Gabriel Szünder

Nem valami biztatóan indul az új Monster Magnet album. Felületesen nézve az I Live Behind The Clouds egy tipikus MM szerzemény, de azért elég hamar feltűnik, hogy nem tűnik fel semmi. Mikor először meghallottam a Cloudsot, biztos voltam benne, hogy egy-két perc után majd úgy beindul, mint egy szabadjára engedett bika a világ legmocskosabb mexikói corridaján, de nem történik semmi ilyesmi. A nóta kellemesen elcsordogál a hallgató mellett, kicsit bluesosan, baljóslatúan szelíden. A blues az OK, de kellemesen? Dave Wyndorf bandájától azért mégiscsak mást vár az ember.

Sajnos a lemez olyan is, mint amilyennek a Clouds sejtetni engedi. A címadó Last Patrol egy teljesen jellegtelen dal, és a Mindless One sem jobb. A Hallelujah hálistennek nem a Leonard Cohen-féle Hallelujah – az mégiscsak a felelőtlenség lett volna – ellenben úgy kezdődik mint valamelyik régi Lenny Kravitz szám. Amúgy ez egy korrekt southern rock nóta, csak hát a régi szép időkben Dave magasról leszarta a korrekt nótákat. Az End Of Time némiképp tökösebb – csak sajnos indokolatlanul hosszú –, a The Duke (Of Supernature)-ben meg nyomokban felfedezhető valami a Monster Magnet régi pimaszságából. Az egyetlen igazán érdekes szám az albumon a folkos Three Kingfishers, ami egy feldolgozás. Úgy szól, mintha a Jethro Tulltól származna, pedig valójában Donovan írta. A lemez végén a Stay Tuned lenyugtatja a kedélyeket, vagy pontosabban ezt tehette volna, ha addig történt volna akármilyen vadulás. Némi jóindulattal azt is lehetne állítani, hogy a Stay Tuned valamennyire Nick Cave stílusára emlékeztet. Különben is, stay tuned for what? Kíváncsi vagyok, a Last Patrol után ki fogja olyan nagyon várni a következő albumot.

Az teljesen érthető lenne, hogy 56 éves korában, a kilencedik Monster Magnet nagylemezen, Dave egy „érettebb” megközelítést favorizál, hogy egy blusesosabb, folkosabb irányba akarja elmozdítani a zenekart. Pláne, hogy a hangja megvan hozzá. A Last Patrolon bemutatott énekstílus – egyharmad Everlast, egyharmad bealtatózott Glenn Danzig, egyharmad Wyndorf – nagyon jól illene az olyan fajta zenéhez, mint amilyet a Wovenhand vagy a 16 Horsepower játszik. Ráadásul ebbe a közegbe át lehetne menteni azt a dekadenciát is, ami régebben jellemezte Wyndorfékat. Az új Monster Magnet lemez viszont egyáltalán nem erről szól. A Last Patrol egyszerűen csak egy megfáradt együttest mutat. Egy olyan együttest, amely már csak a nevében monster.