Iwrestledabearonce, Late for Nothing (Century Media, 2013)

by Gabriel Szünder

A Late for Nothing harmadik-album-szindrómában szenved. Az Iwrestledabearonce tagsága úgy gondolhatta, hogy itt az ideje felhagyni a fiatalkori hülyéskedésekkel, hogy most már tenni kéne valamit annak érdekében, hogy a zenészvilág komolyan vegye őket. Mások ilyenkor Jerry Lee Lewistól Dizzee Rascalig mindenkit berángatnak a stúdióba, aki él és (még) mozog, de Steven Bradleyéknek úgy látszik csak Steve Vai telefonszáma volt meg. A mester szerepeltetése különben jó ötlet volt, mert nincs a világon rock együttes, amelyhez jobban illene a játéka, mint az Iwrestledabearone. A probléma csak az, hogy a Carnage Asada című dal, amiben Steve penget, semmiben sem különbözik a többi tizenegytől, ami a Nothingon hallható.

Lehet, hogy Bradleyék nem is akartak megkomolyodni, egyszerűen csak elszürkült a zenéjük. Nem lehet azt sem kizárni, hogy ez az énekesnőváltás miatt történt (exit Krysta Cameron, enter Courtney LaPlante), bár Krysta állítólag nem művészi megfontolásokból lett kirúgva, hanem csak elment szülési szabadságra. Minden esetre Krysta stílusa – ami valahogy mindig a játékosságot az őrülettől elválasztó határvonal mentén mozgott – jobban illet ehhez a műfajhoz. Cameron egyszerűen csak énekel. Meg hörög. Meg üvölt. A Way Of Purityban például biztos jól ellenne, de itt egy kicsit többre van szükség.

Hosszú távon semmi sem unalmasabb, mint a káosz, de mi marad az Iwrestledabearonce zenéjéből, ha rendszert viszünk bele? Valahogy így lehetne megfogalmazni a louisianai együttes dilemmáját. A megoldás – a Late for Nothing lemez – csak részben meggyőző. Van rajta például egy Mind The Gap címet viselő szám, ami olyan, mintha az Evanescence közönségét próbálták volna megcélozni vele: electros, kicsit popos és nagyon szar. Hasonlóan gyenge a That’s a Horse of a Different Color is. A grindecoreos beütésekkel operáló I’d Buy That for a Dollar ellenben egy erős nóta, a Thunder Chunky és a Letters To Stallone meg igazán fogós refrénekkel lettek ellátva. (Utóbbinak természetesen semmi köze nincs Sylvester Stallonehoz). Ennek ellenére, ha nem figyel oda az ember, nem is veszi észre, mikor van vége az egyik dalnak, és mikor kezdődik a másik. A Late For Nothingon sorakozó szerzemények egymás között felcserélhető elemekből állnak. Mindegy hányféleképpen vannak ezek egymásba illesztve, valahogy mindig ugyanazt az ábrát adják ki.

Teljesen egyetértek Milán Péter kollégával, hogy a metalcore egy zsákutca, és hogy egyetlen metalcore banda sem produkált még soha egy klasszikusnak tekinthető albumot. Ezen a helyzeten az  Iwrestledabearonce sem fog változtatni, még ha ők valamivel színesebb zenét is játszanak, mint sok más metálkórban szenvedő zenekar.