Gogol Bordello, Pura Vida Conspiracy (ATO, 2013)

by Gabriel Szünder

Nagy szerencse, hogy a Gogol Bordello New Yorkban székel. Ha Eugene Hütz például Kievből próbálta volna üzemeltetni a bandát, vagy az lett volna, hogy a nagyvilág sosem szerez róla tudomást, vagy az – ami valószínűbb -, hogy a nyugati rock kritika, jól beidegződött orientalista reflexek alapján, lekezelően belegyömöszöli a Bordellót az egzotikum  kategóriájába. A nagy keleti giccsbazár legújabb ajánlata életunt nyugatiak számára. Az mondjuk így is megtörténhetett volna, hogy a zenekar bazseválgat pár évet a Lower East Side-on, aztán Eugene belefárad, és hagyja a francba az egészet. Tiszta csoda, hogy végül másképp alakult.

Kár lett volna nem észrevenni, hogy a Gogol Bordello az utóbbi évek egyik legautentikusabb rock zenekara – azt is mondhattam volna, hogy a legeredetibb, de minek -, hogy óriási dalokat írnak, hogy Eugene a mai rock színtér legkarizmatikusabb frontembere. Hütz nagyjából úgy viszonyul a zenéhez mint Tom Waits, de Nick Cave hatása is érződik a Bordello dalaiban (az új albumon ld. pl. John The Conqueror). Ez azért egy komoly zenei háttér. Arról nem is beszélve, hogy, saját bevallása alapján, Eugene számára Bartók Béla szellemisége jelentette a inspirációt. Szóval nem árt egy kicsit túllátni a cigányzenén.

Hála Istennek, van is aki túllát rajta. Robert Christgau például egy látnoki képességekkel megáldott zenekarnak nevezte a Gogol Bordellót. Tény, hogy nem sok együttesnek van manapság saját elképzelése a rock zene küldetéséről. Christgau szerint különben a Super Taranta a legjobb GB lemez, és ekkora tekintéllyel jobb nem vitába szállni. Az is tény ugyanakkor, hogy a Taranta óta a Bordello csak jobb lett. Ha két-három dal (pl. Raise The Knowledge) lemaradt volna róla, a három évvel ezelötti Trans-Continental Hustle egy tökéletes album lett volna.

A Pura Vida Conspiracyn pont annyi szám van, amennyinek lennie kell. A rockos (punkos) We Rise Againtől, a (klasszikus, amerikai) folkos We Shall Sailig, semmi töltelék nincs a lemezen. A közepe táján meg ott van felejthetetlen, óriási slágerpotenciállal bíró Malandrino.

A népi bölcsesség úgy tartja, hogy a Gogol Bordellot muszáj látni élőben. Talán majd novemberben, Bécsben.