Billy Talent, Show Your Otherside (A38, 01.07.2013)

by Gabriel Szünder

Van valami a Billy Talentben, ami csak a legnagyobb rock zenekarokban található meg. Ez nem más – tautologikusan szólva – mint a nagyság potenciálja. Első ránézésre mindent úgy csinálnak mint mindenki más – csak egy picit elkötelezettebben, egy picit intenzívebben, egy picit precízebben. A végén ez a sok kis árnyalatnyi eltérés egy óriási különbséget eredményez. Többről van tehát szó, mint hogy jó dalokat írnak. Bár azok sem egyszerűen jó dalok. Egy sor Billy Talent szerzeménynek van egyfajta definitív jellege. Olyanok ezek a számok, mintha az ember mindig is ismerte volna őket, mégis van bennük valami idegenség. A tökéletesség idegensége. Persze nem mindegyik ilyen. Csak a legtöbb. Például a Rusted From The Rain, a St. Veronika, a Surrender és a Runnin’ Across The Tracks. Ezek így ebben a sorrendben hangzottak el a hajón, a koncert közepe táján,  és az a negyed óra számomra kimerítette az abszolút zenei élvezet fogalmát.

Szokatlan és éppen ezért csodálatra méltó az is, hogy a kanadai együttes tagjai mennyire komolyan veszik a szerepüket – küldetésüket? – mint rock zenészek. Benjamin Kowalewicz énekes a legvadabb tombolás közepette is vigyáz a közönségére, nyilvánvalóvá téve, hogy egy Billy Talent show nem egy nihilista banzáj, hanem egy művészi megnyilvánulás. Hogy rock koncert az OK, élvezni is kell, de ez nem függeszti fel a zenészek és a közönség egymás iránti felelősségét.

Ha nézőszámban mérnénk egy zenekar értékét, szomorú lenne, hogy a Billy Talent nem nagyobb helyen játszott, mint az A38. De szerencsére nem ezt tesszük. A hajót legalább sikerült megtölteniük. Úgymond kétszer is. Az eredetileg február elejére meghirdetett koncertre elég hamar elfogytak a jegyek, de a némi húzás-halasztás után július első napjára átkerült eseményre is ugyanolyan nagy számban jöttek a rajongók. Szóval Benjiék megérdemeltek volna egy nagyobb befogadóképességű helyszint, de tudvalévőleg nem a gyorsak győznek a futásban és nem a hősök a harcban.

A kecskeméti Show Your Othersidenak mondjuk a kezére játszott a sors abszurditása, mert amúgy egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy mit kerestek a Billy Talent előtt. Tucatszámra vannak a környéken náluk jobb punk együttesek. Meg különben is, nem kell a BT előtt feltétlenül egy punk bandát felléptetni. Mindegy, ha már ott voltak megállapíthattuk, hogy az egyik gitárosuk lány, a basszusgitárosuk meg kb. tizenkét éves. Meg hogy a Blink 182-féle cali-punkot mixelik a durvább hardcore zenékkel. Eléggé értelmetlenül. SYO dalcímeket nem igazán ismerek – ez a jövőben sem hiszem, hogy meg fog változni – de a banda repertoárja valahogy így állt össze: az új szám, a régi szám, a nagyon pörgős szám, meg az ami az elején durva, a végén durva, a közepén meg nagyon dallamos (erről a Monty Python vicc jutott eszembe: a dinoszaurusz olyan, hogy az egyik végén vékony, a másik végén vékony, de a közepén nagyon-nagyon vastag.)

Billyék variálták egy kicsit a setlistet a turné során, ezért nem volt száz százalékosan kiszámítható, hogy mivel fognak kezdeni. Végül – a Testify című Rage Against The Machine sláger bejátszása után – a koncert úgy indult, mint a Dead Silence lemez: a Lonely Road To Absolutionnal. Ez inkább egy intro mint egy komplett nóta, abban a pillanatban viszont már biztosra lehetett venni, hogy egy és fél percen belül beindul a Viking Death March, ami minden idők egyik legjobb koncertnyitó száma. Meg úgy általában is megunhatatlan. Természetesen az új lemezről játszották el a legtöbb dalt, mégsem tűnt úgy, hogy túlerőltetik. Inkább csak, hogy udvariasan mutogatják. Olyan kihagyhatatlan klasszikusok mellett, mint a Try Honesty,aRed Flag vagy a Devil In A Midnight Mass. Ami azt illeti még azért is lehetett volna izgulni, hogy lesz-e Man Alive! Volt. Meg SurpriseSurprisea végén.

Érdemes volt épp most látni élőben a Billy Talentet. 2013-ban, a Dead Silence turnén. Annak ellenére, hogy egy – belegondolni is ijesztő – húsz éves zenekarról van szó, Benjaminék még elég éhesek ahhoz, hogy dolgozzon bennük a bizonyítási vágy. Ugyanakkor már elég profik, ahhoz hogy hibátlanul játsszanak végig egy egy és fél órás koncertet.