Nazareth, Tri State Corner (Club 202, 24.04.2013)

by Gabriel Szünder

Ritkán láttam olyan elkeserítő spektákulumot, mint a tavalyi Omega „nagykoncert”. A hiperbolikus giccsshow alig tudta leplezni a szomorú tényt, hogy a színpadon kiöregedett, kedvetlen zenészek mozognak. Ez még nem is lett volna akkora baj, ha nem próbálták volna olyan agresszíven letuszkolni az emberek torkán az együttes nagyságának a látszatát. Komolyan mondom, utána három napig depressziós voltam. És ezért tartottam egy kicsit a Nazareth koncerttől is.

Ugyanis Dan McCafferty és Pete Agnew is öreg emberek. Nagyon, nagyon öregek. Legalábbis ahhoz képest, amit csinálnak. A mai Nazareth a too old to rock and roll, too young to die egy klasszikus példája lehetne. Pete bácsi (aki különben kicsit úgy nézett ki, mint egy kopaszra nyírt Michael Caine) még mosolyogva pengette végig a koncertet, de Dan mesteren nagyon látszott, hogy nem jókedvében van ott. Vakargatta a fejét (fülét, orrát) miközben énekelt, lihegett, dülöngélt, és az elején kimondottan azt a benyomást keltette, hogy zavarja a zaj és a fény. De amolyan „cirkuszi ló, ha meghallja a trombitát” alapon, csak végigcsinálta a koncertet.

A Nazareth nyilvánvalóan az utolsókat rúgja, és az is nyilvánvaló, hogy McCaffertyék tisztában vannak ezzel. A banda régi dicsősége már sosem fog visszatérni, és semmi kétségem sincs afelől, hogy ezt a turnét kizárólag a pénz miatt találták ki. De megdolgoztak érte. Mármint a pénzükért. Keményen, komolyan, férfiasan. Ezért volt a Nazareth teljesen más mint az Omega koncert. Amikor a Hair Of The Dog közben hármasban Jimmy Murrison gitárossal előadtak egy ZZ Top stílusú szinkronlépegetést, vagy amikor McCafferty elsütötte az est egyetlen poénját – annak nagyobb emberi értéke volt mint egy egész arénashownak. Dan és Pete – Isten tartsa meg őket jó egészségben – teljesen természetesen, teljesen őszintén viszonyulnak a hanyatlásukhoz. Volt ezért az előadásukban valami megható. Sőt felemelő. A testi és a lelki erő romjain ugyanis néha megcsillan a szellem.

A God Of The Mountain turnénak azért van egy hivatalos apropója is: az azonos című dal megjelenése, amit a csapat az ÖSV, az osztrák sí egyesület számára írt. Ez most a hivatalos himnuszuk (vagy valami ilyesmi). Az eseményt megünneplendő, a Nazareth olyan helyeken lépett fel, mint Tomszk és Novoszibirszk, szóval sikerült nekik egy igazi Gulag turnét összehozni. A „here we are again, singin’ the same old songs / lookin’ for someone who will sing along” soroknak (ld. Telegram, koncertnyitó nóta) ma már egészen más jelentésük van, mint hetvenhatban.

Persze a 202-ben sem volt nagy tolongás – bár némi engedékenységgel azt is lehet mondani, hogy a nézőszám a jóérzés határain belül maradt –, de az átlagéletkor olyan magas volt, hogy az ember Korda György koncerten érezhette magát. Azért kiszúrtam egy max. 20 éves szőkeséget is, aki végigénekelte és táncolta  a showt. Nincs még minden veszve.

A God Of The Mountaint leszámítva, McCafferty & Co egy a Hair Of The Dog érára összpontosító, laza best of programmal jöttek. Ahogy az várható is volt. Az utolsó lemezről például egy darab nótát játszottak. Ez szerencsére a nosztalgikus Radio volt, de én szívesen meghallgattam volna még egy-kettőt, mert szeretem a Big Dogzot. A bluesosabb dalok jöttek át különben a legjobban (Woke Up This Morning, Whiskey Drinking Woman), de az egészséges soundnak köszönhetően, az olyan hígabb nóták mint a Holiday is töményen szólaltak meg. A Love Hurtsöt rutinból, mindenfajta érzelem nélkül nyomták el (Dan McCafferty gondolom már vagy 2500-szor elénekelhette a karrierje során), de a Where Are You Now szép volt.

A maga módján, egy lenyűgöző élmény volt a Nazareth koncert.

(A Nazareth előtt a nagyon amerikai nevű, de nagyon nem amerikai zenét játszó németországi Tri State Corner lépett fel. A TSC az a fajta se szaga, se bűze „modern” rock-metal zenekar, ami valami értelmetlen innovációval próbálja felhívni magára a figyelmet. Ebben az esetben a buzuki szerepeltetésével. Egyik daluk felejthetőbb volt mint a másik, attól függetlenül, hogy épp buzukiztak-e benne, vagy sem. Biztos van aki szereti a Tri State Cornert, de a Nazareht előtt semmi keresnivalójuk nem lett volna.)