Ministry, From Beer To Eternity (13th Planet, 2013)

by Gabriel Szünder

A Ministry tizenharmadik nagylemeze szomorú körülmények között jött létre. 2012 decemberében, Al Jourgensen bevonult az El Paso-i stúdiójába, hogy felvegye a tavalyi Relapse folytatását. Az új album munkálatai Mike Scaccia és Sin Quirin gitárosok, Tony Campos basszer és Aaron Rossi dobos közreműködésével folytak. Tizennyolc szám lett rögzítve, és Al szerint ez volt az egyik legkellemesebb, legkreatívabb session a Ministry történetében. Három nappal a felvételek befejezése után, Mike Scaccia meghalt. A From Beer To Eternityt a banda Mike emlékének ajánlotta. Jourgensen úgy döntött, hogy ez lesz az utolsó Minstry album.

Az adott helyzetben ez érthető is lenne, bár Al 2007-ben egyszer már feloszlatta a zenekart. A tavalyi Relapse egy comeback lemez volt, sajnos nem éppen a legmeggyőzőbb fajtából. Volt benne erő (pláne Jourgensen korához képest), viszont az a jellegzetes Ministry mocsok – ami jó adag fekete humort és egy nagy rakás szarkazmust is magában foglal – hiányzott belőle. Vagy épp csak nyomokban volt fellelhető. Mindez megvolt ugyanakkor Al másik tavalyi albumán, a Bikers Welcome Ladies Drink Freen, amit Buck Satan bőrébe bújva adott ki, a 666 Shooters társaságában. (Az egyik sátáni lövész természetesen épp Mike Scaccia volt). A Buck Satan projekt elég jól mutatta, hogy Jourgensen egyáltalán nem motherfuckertalanodott el az évek során. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a Ministryből már nem képes a legtöbbet kihozni.

A From Beer To Eternityvel, Al Jourgensen és a Ministry rendesen rácáfoltak a kicsinyhitű rajongótáborra. A lemez ugyanis a legjobb formában mutatja a bandát. Az ő esetükben, a legjobb formát úgy hívják, hogy Psalm 69: The Way to Succeed and the Way to Suck Eggs. A Beer nem csak úgy általában utal a kilencvenkettes albumra. A Fairly Unbalanced konkrétan a Herora emlékeztet, a Side F/X May Include Mikey’s Middle Finger (TV 4) meg olyan, mint a Just One Fix egy új sample-ekkel ellátott változata.

Érdekes módon nincs ebben semmi zavaró. Első sorban azért, mert Jourgensenék akkor sem ugyanazt játsszák, mikor ugyanazt játsszák. A Ministry nem az AC/DC. Másodsorban meg a Beeren van épp elég érdekesség ahhoz, hogy meglegyen a saját személyisége.  Kezdve a Hail To His Majestyra keresztelt, enyhén dubstepes félig dal – félig introval. A Lesson Unlearned egy női kórussal ellátott popos, funkos, kurvajó nóta. A Thanx But No Thanx egy szanaszét effektelt, reggae alapú, ugyanakkor perverz módon doorsos szám, amiben egy bizonyos Sgt. Major William S. Burroughs A Thaksgiving Prayer című költeményéből olvas fel részleteket (az összhatás enyhén szólva brutális). Ha mindez nem lenne elég, a Change Of Luckban soul beütéseket is fel lehet fedezni. Ezeknél is kiválóbb viszont a Permawar, ami a szájharmonikától eltekintve egy tipikus Ministry dal, de a szó legjobb értelmében.

Nyugodj békében Mike Scaccia. Az utolsó lemezed megérdemelt volna egy intelligensebb címet is.