Portikus, Reborn EP (2012, Ragtime Records)

by Gabriel Szünder

Furcsa, hogy az áldott internet korában ilyen keveset tudunk a környező országok undergroundjáról. Bulgáriából például két bandát ismerek (ráadásul az egyiknek a nevét elfelejtettem), Szerbiából egyet, plusz a Pryt (őket is azért mert nem rég beküldték a debütáló lemezüket), és a Portikus az első felvidéki zenekar amihez valaha is szerencsém volt. A Portikus egy szlovák-magyar együttes, ami tíz évvel ezelőtt alakult a Fajtront Ltd romjain. A Facebookos bemutatkozás szerint Pet’o, Šaňo és Roland voltak az alapító tagok. Nem vagyok valami járatos a szlovák becenevekben, de feltételezem, hogy Peto alatt Zsiros Péter dobost, Sanyó alatt meg Papanecz Sándort basszusgitárost kell érteni. Stehlo Rolandot elnyelte azóta az üzleti élet.

A Fajtront állítólag grungeban utazott, a Portikus prog metalban. Mikor behúztam az mp3 formátumú dalokat a Winampbe, egy pillanatra elakadt a lélegzetem, mert a butácska lejátszóm az első dalt 50, a másodikat meg 37 percesnek mutatta. Én egy ismeretlen együttestől nem hallgatok meg egy és fél órában két dalt – on general principle, ahogy Vincent Vega mondta a Pulp Fictionben – , de itt szerencsére csak egy technikai malőrről volt szó. Az első szám (Faith) 10, a másik (Theatrical Play) meg 7 percnél is rövidebb. Ezek a 2010-es évjáratú dalok. Van az EPn két újabb és két régebbi is.

A Faith a legjobb szám a hat közül. Ezt az együttes is így gondolhatja, hiszen készítettek rá egy klipet. George Michaelhez semmi köze nincs a dalnak, inkább olyan a Faith mint egy jazztelenített Safety Fire szerzemény. Sűrű és kemény. A Theatrical Play kicsit  hevimetálosabb, de tartja az irányt. Kertész Gábor hangjának van különben valami klasszikus metal beütése, helyenként még Michael Kiskere is emlékeztet.

2011-ben a Portikus elkezdett bekeményíteni. A Between The Lightban megjelenikaz agresszíven reszelős ének, és aReborn még durvább. Lehet azóta már death metalt játszanak. A Between The Light megint egy nagyon jól eltalált szám. A Little Of My Time és a Bound Angel 2009-ből származnak, és olyanok, mintha az egy évvel későbbi daloknak a kezdetlegesebb változatai lennének. A Bound Angel őszintén szólva egy kicsit fárasztó. 2005-ben volt már a Portikusnak egy Virtual World nevű nagylemeze. A Bound Angel alapján ítélve, nem lehetett épp egy Images And Words.

A Reborn egy gyorsan fejlődő és kimondottan ígéretes együttest mutat. Komolyan mondom, vannak sokkal ismertebb nyugati prog metal bandák, akik kevesebb elánnal nyomják minta Portikus a Faithben és a Between The Lightban.