Kilian, Anyacsavar EP (2012)

by Gabriel Szünder

Az Anyacsvar a Kilian második EP-je. Az első még tavaly került ki a netre, Bohém erdő címmel. Meghallgattam azt is, az összehasonlítás kedvéért. Nincs nagy különbség a kettő között. A banda tagjai nyilvánvalóan már az elején tisztában voltak vele, hogy  milyen zenét akarnak játszani. Így lehetne ezt pozitívan értelmezni. A zene meg alapjában véve hard rock, grunge-os beütésekkel. Bár ez a grunge inkább post-grunge. Inkább Godsmack, mint Alice In Chains.

Teljesen mindegy, hogy hogy indul, vagy miről szól egy szám, a refrénje mindig vastagon be van riffesítve. Ez még a hagyományosabb rock felfogásban készült Szélső dalra is igaz. A massachusettsi mesterek sem csinálták volna ezt másképp. A Köpd arcon magadban viszont van egy kis Európa Kiadós elvontság is. Vagy valami hasonló. Nekem legalábbis ez tetszik a legjobban a négy dal közül. (Apropó, az EP végén ott van bónuszként a Bohém erdő címadó nótájának a remasterizált változata. Nem igazán értem miért. Alig különbözik az eredetitől.)

Ezt biztos nem sok együttes mondhatja el magáról, de a Kilian esetében, a két középlemezhez két novella is tartozik. György Imre énekes két súlyosan amatőr novellája. Mondjuk, az Anyacsavarnak megvannak a maga pillanatai. Akár ígéretesnek is lehetne nevezni. Ez természetesen nem egy irodalmi újság, szóval az egész téma akár mellékes is lehetne, de nem az, ugyanis Imre írói-költői ambíciói erősen megterhelik a Kilian dalokat. Már feltéve hogy ő írta a szövegeket. És ez most egy udvarias megfogalmazás volt. Minden esetre, amit Imre énekesként csinál, az sokkal élvezhetőbb. Van a hangjában egy fajta idealizmus, ami leginkább a Szélső dalban mutatkozik meg, és amit érdemes lenne jobban kihasználni.

Az a helyzet az Anyacsavarral, hogy rock n’ rollnak túl komoly, grungenak meg, a barokk szövegek ellenére, túl felszínes. A stílus szempontjából azonban egy kimondottan koherens anyagról van szó.