Krow, Sin Of God, Vermilion (Arad, Club Nerv, 2012.10.20)

by Gabriel Szünder

A Krow és a Sin Of God a hetedik Metal Attack Fest keretében lépett fel Aradon, és aki ismeri egy kicsit az erdélyi (általában, a romániai) metal színteret, az tudja, hogy ez egy óriási eredmény. Már nem annyira a Krow és a Sin Of God fellépése, hanem a tény, hogy egy death-black metal fesztivált sikerült hétszer megrendezni. Respekt a szervezőknek! Mondjuk, a Metal Attack Fest VII-ből végül nem lett kimondottan fesztivál, az Indefiance ugyanis az énekesnő Vera betegsége miatt mondta le a koncertet, a mindenki számára tökéletesen ismeretlen Fingernails nevű együttes meg elveszett valahol Nagybánya és Arad között. Nem nagyon bántam a dolgot, ami azt illeti – Indefiance koncerten voltam már sokszor, és öt death metal banda kicsit sok nekem egyhuzamban.

A mini-fesztivált az aradi death metal együttesek legfiatalabbika, a Vermilion nyitotta. Ahhoz képest, hogy ez csak a második koncertjük volt, ha jól értettem, nem lehetett rájuk panasz. Szép dolog látni, hogy még a legkurvaszarabb gazdasági helyzet sem veszi el a metalszívű fiatalok kedvét a zenéléstől, a zenekar alapítástól. Egy rakás kitartással – meg egy második gitáros beszervezésével – még a Vermilionból is lehet valami.

A Sin Of God társasága Szegedről érkezett (ha hinni lehet a Facebooknak), és bár ebben a felállásban ők sem régóta nyomják, kb. tizenötször profibban zenéltek mint a Vermilion. Ez nem csak az előadott számok minőségére volt érvényes, hanem általában az együttes megjelenésére. Sin Of Godék a színpad elé csalogatták az asztaloknál söröző lustább rockereket is, és egy moshpit- szerűséget is sikerült életre hívniuk. Ez különben nagyon hamar elhalt, pedig a 17-18 év átlagéletkorú közönség igazán bírhatta volna tovább szuflával. Én általában ki szoktam maradni az ilyesmiből, most meg egy enyhén illuminált állapotban lévő barátomat igyekeztem visszafogni, aki Vörös Ferenc basszusgitáros láttán, „né’má’, itt van James Hetfield!” kurjantások kíséretében próbálta volna megrohamozni a színpadot.

Szóval, a Sin Of God egy nagyon élvezhető koncertet adott. Nagy lelkesedésemben még a Limbus CDt is megvettem (bár ez állítólag hivatalosan még meg sem jelent). Annak ellenére, hogy elég komplex módon közelítik meg a death metalt – a Krowhoz képest például, mindenképpen – még első hallásra és követhetőek voltak a szerzemények. Azóta meghallgattam párszor az albumot is, és mondhatom, hogy a CDről is ugyanolyan gyilkos módon jönnek le a dalok, mint a színpadról. Ha jól emlékszem a Seeds Ov Death And Pain – vagy Streets Of Death And Pain, ahogy én értettem szombaton este – zárta a koncertet, és ez tényleg a Limbus egyik legjobb nótája.

A Krow egy brazil deathrash banda, és az ilyesmit ugye már elvből is szeretjük. Tudniillik, a Sepultura miatt. A Krow zenéje nem is áll nagyon távol a SchizophreniaBeneath The Remains érabeli Sepulturától. Vagy a régi Slayertől. Az egyik dalukból ki is kandikált a Raining Blood, de meg nem tudnám mondani konkrétan melyikből. Guilherme Miranda énekes még kicsit úgy is néz ki mint egy fiatal Tom Araya. Ami meg a Sepulturat illeti, a March Of Vendetta című Krow dal egy leegyszerűsített Kaiowas, de hát brazil együttesnek megbocsátjuk az ilyesmit. Sőt, a hagyományápolás jeleként könyveljük el. A Traces Of The Trade belső borítóján amúgy az áll, hogy Triangulo satanico mineiro, ami nem igazán tudom mit jelent, szerintem azt, hogy „a bányászok sátánista háromszöge”, bár ez valószínűleg nem igaz. Tény, hogy ijesztően hangzik.

Úgy hallottam, hogy a Krow elég népszerű Brazíliában, de ott a K-betűs death-thrash bandáknak általában jól megy (lásd még Korzus, Krisiun stb.). Mirandaék most épp a Traces Of The Trade, a második Krow lemez promoválása céljából utazgatnak Európában. (Miközben ezeket írom, épp Szegeden játszanak, és pár nap múlva elérkeznek a Dürer kertbe is). Az albumot kivételesen ismertem már a koncert előtt is, tetszett is, de azt azért nem mondhatnám, hogy el voltam tőle ájulva. Nem valami változatos, de annál pusztítóbb a Krow zenéje, és olyankor, amikor az ember másra sem vágyik, mint hogy a zene segítségével kapargassa le az agyáról a napközben rárakódott szocio-politikai kutyaszart, a Traces pont a megfelelő hallgatnivaló. Minden esetre, Krowék élőben még saját magukhoz képest is brutálisak. Valami abszolút apokaliptikus hangzást produkáltak. Néha felismertem a dalokat (Outbreak Of A  Maniac, Framework Of Violence, Slaughter Of The Gods stb.), néha nem, de nem ez a lények. A címeket is csak az elbűvölő csengésük miatt írtam le. A koncertet különben a Contempt For Youval fejezték be, ami állítólag az első szám amit a Krow annak idején lemezre vett.

Megmondom őszintén, akármilyen lehengerlő is lett volna a Krow, a Sin Of God koncertje csak jobban tetszett. Örömmel olvastam ezért ma a már említett Facebookon, hogy  a csapat tagjai szerint: „Tegnap simán az év bulija volt Aradon”.