Cradle Of Filth, The Manticore and Other Horrors (Peaceville / Nuclear Blast, 2012)

by Gabriel Szünder

Az új Cradle Of Filth album egy The Unveiling Of O című számmal indít, és ez valószínűleg egy kifinomult irodalmi utalás akar lenni, tudniillik a szado- mazochista irodalom nagy klasszikusára, a Histoire d’O-ra. Ez szerintem a legjobb ötlet amivel Dani Filthék előálltak az új lemezen. Sajnos az Unveiling Of O egy instrumentális tétel, pedig igazán érdemes lett volna ellátni valami zaftos szöveggel. Ehelyett megpróbálkoztam a For Your Vulgar Delectation soraival – ígéretes cím ugyebár – de nagy dolgokat ott sem lehet olvasni. Erotikus költészet Twilight rajongóknak (Virgin cunts aquiver at this foreplay for the spiteful – hahaha). Fájdalom, de istenkáromló faszságokat alig lehet ma már találni a Cradle Of Filth dalaiban. Így van ez, amikor a zenészek felnőnek, megkomolyodnak. A Manticore végül is a Cradle tízedik lemeze, és az együttes mára már egy metal intézménnyé nőtte ki magát. És különben is, egyszer már kereken megmondták, hogy Jézus egy pina.

A For Your Vulgar Delectation nótával kapcsolatban nem annyira a szöveg az érdekes, hanem, hogy egy kicsit úgy szól, mintha egy Pantera átiratból született volna. Ezt most nem azért mondom, mert a Panteranak is volt egy Vulgáris lemeze. Erre gondolhatott Paul Allender gitáros, mikor azt nyilatkozta, hogy az új lemezen punkos riffek vannak? A vicc az, hogy amióta ez a mondás felkerült a Wikipédiára, egy rakás recenzens vélte felfedezni, hogy a Manticoreban punkos riffek hallhatók. Ennyit a rock újságírásról. Egy lófaszt vannak punkos riffek az albumon. Másfelől, a The MAOH tényleg egy egyszerűbb és direktebb lemez, mint a Darkly, Darkly, Venus Aversa, de ezt a jóérzés számlájára lehet írni. Már a Venus is emészthetetlen volt, és ha Daniék abban az irányban mennek tovább, alig akadt volna apáca-pornó rajongó, aki bírja idegileg.

Ezt a „vissza a gyökerekhez” hozzáállást lehet éppen punkosnak nevezni, de a Manticorenak több köze van Alice Cooperhöz, meg Meatloafhoz, mint a punk zenéhez. Vagy a black metalhoz. Tényleg, adja már át valaki az üzenetet Daninek: az I’d Do Anything Fo Love (But I Won’t Do That) című Meatloaf szerzemény, annyira jól szólna a Cradle Of Filth előadásában!

Visszatérve a lemezre, én is a Frost On Her Pillowt szavaztam volna meg, mint első klipnóta. Jó kis gót-rock sláger ez, női sikolyokkal, sodró refrénnel, és Dani sem a castrato stílusát erőlteti, inkább dallamosan énekel, meg agresszíven szövegel. A videó sem rossz. Olyan mint a God Of Emptyness (ld. Morbid Angel) egy szexisebb változata. A Succumb to This az énekesnő szép hangja miatt élvezhető. A Manticore-ban van egy kis keleti dallam, a Huge Onyx Wings Behind Despair egy electro introval lett ellátva, a Pallid Reflection meg úgy indul mint valami NWOBHM dal (ó, bocs, itt a punkos riff!). Ha úgy vesszük, elég változatos az album.

Rendesen összerakott lemez a The Manticore and Other Horrors, de attól Cradle Of Filth még mindig egy kiöregedett tinibanda. De van karaktere, ami nem kis dolog.