Fozzy, Sin And Bones (Century Media, 2012)

by Gabriel Szünder

A Fozzy nem Fozzie Bear, a muppet figura személyisége előtt akar tisztelegni, bár lett volna benne logika, hiszen itt énekel Chris Jericho, a híres (?) pankrátor, és a pankráció is egyfajta Muppet Show. A Fozzy egy Ozzy Osbourne tribute zenekarként indult, ez a név magyarázata. Itt Chris Jerichot különben nem Chris Jerichonak hívják, hanem Moongoose McQueennek. Biztos van rá valami jó oka.

Van ám ennek jó oldala is, hogy egy wrestler egy metal bandában énekel. Jericho úgy néz ki mint egy kalapácsától megfosztott Thor. Évtizedek óta nem lehetett már ilyen szép szál legényeket látni rock videókban. Konkrétan, amióta kimúlt a hajmetál. Chrisnek biztos nincsenek gondjai a színpadmászókkal. Gondolom, ő nem egyszerűen a színpadról lökdösi le a bosszantó stagedivereket – mint az a nyápic Randy Blythe -, hanem egyből kihajigálja őket az utcára.

Chris Moongoose McQueen Jerichon kívül itt zenél még Rich „The Duke” Ward gitáros, a Stuck Mojoból, Frank Fontsere dobos, ugyancsak a Stuck Mojoból, Paul Di Leo basszer, az Adrenalin Mobból, illetve Billy Grey gitáros, a Sick Speed és a Dangerous New Machine együttesekből, de róluk senki sem hallott (nekik eddig még egy Wikipedia cikk sem jutott). Szóval, egy rendesen összerakott együttes a Fozzy, és Chris kimondottan jól énekel, nem lehet rá semmi panasz.

Nem nagyon szoktam wrestling-metalt hallgatni – nagy úr az előítélet – ezért nem tudnám megmondani milyen az első négy Fozzy lemez. Ez viszont jó. Chris Jericho szerint persze a legjobb („a Fozzy fekete lemeze”). Pure american metal hallható a Sin And Boneson. Vagy: „modern” amerikai metal, de inkább metal, mint modern. A Spider In My Mouthban, meg a Sandpaperben van egy kis southern groove (valószínűleg Rich Wardból kifolyólag), de nagy általánosságban nem annyira a Stuck Mojohoz, mint inkább Sebastian Bachhoz áll közel a zene. Pláne az Inside My Head, és az A Passed Life című majdnem-balladák. Helyenként megjelennek klasszikusabb metal hatások is, a Blood Happens meg egy jó kis tombolós nóta. A She’s My Addiction egy igazi hajmetal himnusz, és mint ilyen, a lemez legjobb száma.

Ha még sokat hallgatom a Sin And Bonest, lehet felértékelem egy kilencesre.