Jackyl, Best In Show (Mighty Loud, 2012)

by Gabriel Szünder

A Jackyl egyáltalán nem meglepő visszatérése 2010-ben történt, elég nagy csendben. Én minden esetre nem hallottam a When Moonshine And Dynamite Collide albumról. Utólag olvastam, hogy volt egy kis cirkusz a lemez körül, a Just Like A Negro című Mother’s Finest feldolgozás kapcsán, de Európában senki sem törődik az ilyesmivel. Azt sem tudom, hogy a Jackyl visszatérésének volt-e köze az Airbourne sikereihez, nagyon lehet viszont, hogy nem. A rock n rollt nehéz abbahagyni. Manapság Jesse Jamesék valami valóságshowban szerepelnek Amerikában (ki nem?), és ez igencsak jó ok egy új lemez kiadására.

A Jackyl tagjai szeretik a feldolgozásokat. Az új lemezen is van kettő. Az egyik az überklasszikus Dr. Hook nóta, a Cover Of The Rolling Stone. Ez jó ötlet is volt, meg nem is. A COTRS tagadhatatlanul megdobja a lemezt, de túl nyilvánvaló hogy a Jackyl saját számai a közelébe sem érnek. Jesse James Dupree legfontosabb hozzájárulása a dalhoz a láncfűrész szóló. Jesse már csak ilyen, szereti a láncfűrészeket. Volt már fűrészelés a The Lumberjack című Jackyl nótában is, de az rég volt, 1992-ben, biztos senki sem emlékszik már rá.

Vannak persze a lemezen AC / DC-s dalok is (pl. Favorite Sin), de van jófajta blues-rock is (Encore), egy keménykötésű southern rock nóta (Walk My Mile), egy gyengécske southern rock nóta (Don’t Lay Down On Me), a végén meg egy Run DMC kóver. Valaki igazán szólhatna Jesse Jamesnek hogy a kilencvenes évek véget értek.

Olcsó borító, olcsó hangzás, OK zene. Az utolsó Krokus album azért jobb volt.