Serj Tankian, Harakiri (Serjical Strike, 2012)

by Gabriel Szünder

Az Imperfect Harmonies, az előző Serj Tankian lemez, egy abszolút művészi kudarc volt, bár úgy is mondhattam volna, hogy egy kalap szar. El sirattam a mestert annak rendje és módja szerint. Pontosabban elátkoztam, mert mi a francért képzeli magáról minden második szólópályára lépő énekes hogy ő az új David Bowie. Serj GG Allint emlegette Bowie helyett, abban bízva valószínűleg hogy így senkinek sem jut majd eszébe Devin Townsend neve. A Harmonies dalait volt szerencsém élőben is meghallgatni és emlékeim szerint jobban is szóltak mint a lemezen, de ez részben annak volt köszönhető hogy szimfonikus nagyzenekar helyett Serj kénytelen volt négy hegedűs lánykával megelégedni, akik hál istennek nem sok vizet zavartak. A színpadon  Serj megkapóan sármos volt, és inkább emlékeztetett Sinatrara mint Allinre. Szóval Serj egy eredeti zenész, de megvannak a korlátai. Ha viszont ezeken belül marad nagy dolgokra képes.

Harakiri állítólag egy trilógiának az első része, és a tervezett címek alapján – Jazz-Iz-Christ! – lehet hogy borzalmas dolgok várnak még ránk. Örüljünk tehát neki amíg lehet. Az Harakirivel kapcsolatban Serj többek között azt nyilatkozta, hogy visszatérést jelent a System Of A Down világához. Ezt olyan „ugye megmondtam” alapon tehette, hiszen a dolog nyilvánvaló. Lehet hogy ha a SOAD nem függesztette volna fel saját magát, valóban így szólt volna a hatodik lemezük. A Harakiri ugyanakkor más is mint az SOAD, az anyazenekar ugyanis sosem készített egy ennyire „érett” rock lemezt.

Van olyan nóta az új lemezen ahol Serj tipikus hisztriónikus ökörködései erősebben előjönnek (Ching Chime), de egészében véve a nagyszabású refrének dominálnak. A Cornucopia igazi huszonegyedik századi stadion rock, a Figure It Outba meg még egy kevés klasszikus metal is szorult. A címadó Harakiri, illetve a Forget Me Knot minden bizonnyal Serj Tankian legjobb szerzeményei közé tartoznak. Utóbbi dal alapján meg lehet állapítani hogy Ákos munkássága sem áll távol Serjtől. Az elektros, hiphopos Deafening Silence, és a pinkfloydos Uneducated Democracy két újabb érv Tankian sokoldalúsága mellet. Az egyetlen gyengécskébb szám az Occupied Tears (pedig van benne jazz).

A Harakiri egy nagyon jó lemez. A dalszövegektől viszont jó, ha mindenki megkíméli magát.