Torche, Harmonicraft (2012)

by Gabriel Szünder

Lehet, hogy a grunge mégsem halt meg? A médiák szeretik ledöntögetni a bálványokat, pláne azokat, amiket ők teremtettek. Még szerencse, hogy a művészi integritással rendelkező együttesek hamar elhagyták a süllyedő hajót. Úgyis akaratuk ellenére tuszkolták fel oda őket. Egy volt ez azon kevés esetek közül mikor a zenészek az elvekhez való hűséget választották a party, a lányok, a két marék kokain helyett. Jó, mondjuk Kurt Cobain megoldása egy kicsit radikális volt. A grunge viszont nem azért nem halt meg, mert a Pearl Jam jobbnál jobb albumokat ad ki, vagy mert az undergroundban olyan bandák működnek mint a Hurt. A grungenak a szelleme él tovább.

Olyan zenekarok mint a Mastodon, a Baroness, a Torche körülbelül onnan folytatják a történetet, ahol az Alice In Chains a Dirttel abbahagyta. Hál Istennek őket eddig még senki sem próbálta mozgalomba tömöríteni. Itt még a stilisztikai besorolások is cseppfolyós állapotban vannak. Post-sludge metal? Ezeknek az együtteseknek természetesen semmi közük nincs a szó szigorú értelmében vett grungehoz, de ugyanolyan határozottan és kreatívan nyúlnak vissza a Black Sabbath és a Led Zeppelin örökségéhez mint a seattlei partizánok, hasonló felfedező kedvvel barangolnak a hetvenes évek rock zenéjének burjánzó rengetegében. Hiányzó kapocsnak az Alice in Chains és a Baroness között, ott van a Melvins.

A Mastodon történelmi jelentőségét ma már senki sem vitatja. A Baroness Yellow & Greenje valószínűleg a műfaj egyik etalonja lesz a következő években. A Torche még nem tart ott, de jó úton halad. Bár a Torche egy jóval punkosabb zenekar mint a Baroness, a Harmonicraft valami hasonló felfogásban készült mint a Yellow &Green. A hangsúly mindkét esetben a dallamokon van. Már a Harmonicraftot indító Letting Go is annyira fogós, hogy akár sludge-popként is lehetne aposztrofálni. A Kicking hullámzó melódiája valahol még emlékeztet is a Baronessre, de a Walk It Off alig egy és fél perces zúzása már inkább a Nirvanara. A saját privát rocktörténetemben a Torche az új Nirvana, és ez épp olyan dalok miatt van mint a Walk It Off. Azért akármennyire punkos a Sky Trials is, Kurt Cobain sosem gondolkodott ilyen pszichedelikus refrénekben. A Torchenak van még egy másik arca is, amit olyan dalokban mutat meg mint a melankolikusan hömpölygő Solitary Traveler, az űr -stoner In Pieces, vagy a doom-stoner Reverse Inverted. A címadó Harmonicraft egy instrumentális nóta, mert hát a post-rock sem áll távol a Torchetól.

A Kickingre készült videoklipet is érdemes megnézni. Tökéletesen elkapja a banda lényegét.