Dreamscape, Everlight (Silverwolf Productions, 2012)

by Gabriel Szünder

Fel nem tudom fogni mi késztet egyeseket arra, hogy a power metal címszó alatt legyártsák a Dream Theater – Helloween kombináció ezerötszázadik változatát. Hogy a Dreamscape tagjai ezt a zenét szeretik? Ha csak saját maguknak játszanának, akkor nem is lenne ezzel semmi baj. Hogy a Dreamscape tagjai tudnak is zenélni? Ki nem tud manapság? Ha ez elég lenne, akkor nyugodtan el is mondhatnánk, hogy beköszöntött a rock zene aranykora. Pedig hát, nem.

Apropó Dream Theater, meg Helloween, mikor az Everlighton végre felüti a fejét az Iron Maiden, az már majdnem eredetinek hat. A Maiden megidézése az a Matter Of Time Transformingban történik. Ez a kötelező tízperces dal, a szinoptikus kompozíció. Azaz van benne minden. Többek között női ének. Ezen kívül lehet még örülni a Fortune and Fatenak, ami egy kicsit speed metalosabb, és a Breathing Spacenek, ami ugyancsak a dinamikusabb fajtából való. Ez egy régebbi szám. Szóval, ha a Dreamscape változik, legalább rossz irányba teszi. A The Violet Flame Of Forever például nem csak egy különösen giccses címmel megátkozott nóta, de egy különösen unalmas power ballada is.

A mai power metal kicsit olyan mint a fantasy irodalom. Aki szereti a fantasy regényeket, az is inkább pszichológiai okokból szereti őket, és nem mert olyan nagy  művészi értéket képviselnének. Meggyőződésem amúgy, hogy a Trónok harca azért lett ennyire sikeres, mert ott a szereplők végre nem szublimált eszményképek, hanem szexuális és hatalmi vágyaktól szétfeszített überférfiak és übernők. Hasonlóképpen, a power metalban sem minden banda annyira vértelen mint a Dreamscape. Elég csak a Symphony X-re gondolni. Dreamscape zenészek sosem fognak egy Adrenaline Mobot összehozni.

Lehet viszont hogy a probléma nálam van, gondoltam, és elkezdtem olvasgatni a neten a Dreamscape lemezkritikákat. És valóban. Egyik lelkesebb volt mint a másik. Vegyük ezért úgy, hogy a fentiekből semmi sem érvényes. Inkább ez: a Frank Marino énekes kooptálásával új erőre kapott müncheni Dreamscape, az Everlight képében egy varázslatos prog-power művett ajándékozott a világnak, ami könnyeket fog csalni mindem Dream Theater rajongó szemébe.