Brendon Small’s Galaktikon, Brendon Small’s Galaktikon (BS Records, 2012)

by Gabriel Szünder

Brendon Small egy amerikai komikus, rajzfilmkészítő, miegymás, akinek a Galaktikon nem az első heavy metal kalandja. Pár évvel ezelőtt, Small megálmodott egy Dethklok nevű virtuális együttest, egy fajta death metal Gorillazt. A második Dethklok album, a The Dethalbum II, megjelenése pillanatában állítólag minden idők legjobban teljesítő death metal lemeze volt a Billboard listán. Smallék olyan kollégákkal turnéztak mint a Chimaira, a Soilent Green, vagy a Mastodon, de felléptek az Iron Maiden előtt is. Amúgy a Dethklok olyan zenészekben inkarnálódott mint Gene Hoglan, meg Bryan Beller, szóval nem valami amatőrök adták elő Brendon Small agyszüleményeit.

A Galaktikon, Brendon S. legújabb zenei projectje olyasmi mint az Ayreon paródiája, kivéve hogy itt nincsenek vendégénekesek. Természetesen konceptuális albumról van szó. A történet középpontjában Triton áll, akinek van egy fergeteges nevű ex-neje (Dangertits), és egy ősellensége (Beastblade). Beastblade elrabolja Dangertitset, Triton megmenti Dangertitset. Happyend nincs, vannak ellenben űrkalózok, űrférgek, űrgladiátorok, meg van űrszex. Vicces, de nem annyira agyahagyott mint a Steel Panther. Talán közelebb áll az Austrian Death Machinehoz, de a Galaktikon-nak megvan az az előnye hogy a végtelenségig folytatható.

Zenei szempontból a Galaktikon mégis a Steel Pantherhöz áll közelebb, hiszen ugyanolyan obszcén élvezettel fetreng a nyolcvanas évek metaljában. Persze itt inkább az európai metalról van szó, és a nyolcvanas évek elejéről. Ha Small helyenként belenyúl a hetvenes évek rockjába, ez nyilvánvalóan azért van mert a NWOBHM is ebből nőtt ki. Az egyetlen modernebb hangzású dal a Galaktikon lemezen a Deathwaltz, már abból a szempontból hogy van benne némi power, meg némi groove (meg egy kis Queen a refrénben). Ebben különben Dangertits épp lefekszik Beastblade-del A többi nyolc szám csupa hatalmas retro-metal himnusz. Külön kiemelendő az ultraepikus Truth Orb And The Kill Pool.

Brendon Small tehát egy tehetséges dalszerző, és a lemez minőségét csak emeli a tény, hogy a dob és a basszus megint Gene Hoglanre és Bryan Bellerre lett bízva. A Galaktikon igazi tanulsága viszont az, hogy ha retro metalról van szó, nem fontos tudni, hogy hol végződik a vicc, és hol kezdődik a komolyság.