Molly Hatchet, Regrinding the Axes (2012)

by Gabriel Szünder

A rock zenében a sztenderd fogalma sosem töltötte be ugyanazt a szerepet mint a jazzben, de azért a régi szép időkben a rock bandák sem különböztették meg élesen a saját számaikat a feldolgozásoktól. Erre van egy nagyon egyszerű magyarázat. A hatvanas-hetvenes években a rock zenének volt még egy kanonikus jellege. Az utóbbi időben persze boldog-boldogtalan készít feldolgozás lemezeket, és nem könnyű ezek között kiszúrni a hallgathatókat. A legtöbb ugyanannyira értelmetlen, mint a Stryper The Coveringja. Hogy szegény Paul McCartney utolsó lemezét ne is említsem. Azt tényleg jobb elfelejteni. Ellenpéldának itt van viszont a Geister die wir riefen, az album amit a Toten Hosen hozzácsapott a Ballast der Republikhoz. Ez nem azért jó mert a Hosen tagjai olyan lélegzetelállító zenészek lennének, hanem mert van értelme, koncepciója.

A Regrinding the Axes annyira közelíti meg a rock sztenderdek fogalmát, amennyire ez emberileg lehetséges. A rockzene lényegét ki lehet különben egy szóval fejezni, egy szóval amit Weinberger Attilától, egy nagyváradi, de alkalom adtán Amerikába szakadt blues gitárostól tanultam: elvisbeatlesdylanstones. Hát, a Regrindingon van két Beatles és két Stones nóta. Ennél többet nem is nagyon kellene mondani a lemezről. De azért fogok.

A Back int he USSRt Lemmy is elénekelte a Butchering the Beatlesen, és érdekes is volt, meg szórakoztató is, de a Molly verziója jó. Nagyon jó. És aki ehhez a dalhoz képes hozzátenni, az nyilvánvalóan tud valamit. Érdemes megemlíteni az albumot nyitó, kényelmesen elnyújtott, zongorával és szaxofonnal gazdagított Bad To The Bonet is. A Tequila Sunrise (Eagles) kápráztató, a Mississippi Queen (Mountain) lehengerlő, a Free Bird meg a Free Bird. Jó vicc is lett volna ha nincs a lemezen Lynyrd Skynyrd. Ahogy mondani szokás, a Dave Hlubekéknek úgy sikerül ezeket a rock klasszikusokat a saját képükre formálniuk, hogy közben a dalok eredeti szellemiségét is megőrizték. Csak két szám van a Regrindingon amihez – ki tudja miért – nem tettek hozzá valami sokat: a Boys Are Back In Town (Thin Lizzy) és a Sharp Dressed Man (ZZ Top).

A Regrinding the Axis egy rövid bevezetés a rock történetébe. Senki sem mondhatja hogy nincs manapság szükség ilyesmire.