Fear Factory, The Industrialist (Candlelight Records, 2012)

by Gabriel Szünder

Hihetetlen, hogy ez eddig senkinek sem jutott eszébe. Mármint a The Industrialist lemezcím. Ennél tökéletesebb címet nehezen is lehet elképzelni egy industrial-metal album számára. De a Fear Factorynek mindig is volt érzéke a címekhez. Az új dalok között is van még God Eater, Recharger, Disassemble, meg Difference Engine (ezt mondjuk William Gibsontól kölcsönözték). Ezek a címek valószínűleg érdekesebbek mint az egész terminátoros cyber- apokaliptikus koncepció amire az Industrialist állítólag épül.

A kilencvenes évek elején a Fear Factory a metal avantgárdjához tartozott. Most már nem tartozik oda. Nem ők változtak, a világ változott. A Fear Factory által elvetett magot más aratta le. A Prodigytől a Dawn Of Ashesig sok mindenki sokféleképpen keverte a kemény rock zenét az elektronikával, és ha volt még felfedeznivaló ezen a területen, azt a Korn letudta a Path Of Totalityvel. Bár őszintén szólva sok felfedeznivaló nem volt, és ezt épp a Path Of Totality mutatta meg. Aki emlékszik mit jelentett annak idején a Spawn soundtrackje, az úgyis érti miről van szó.

A Fear Factorynak persze a pár évvel ezelőtt történt megtorpanás sem tett jót. Ha például valaki lemaradt az FF-ről, de örömmel fedezte fel Cazares másik bandáját, a Divine Heresyt, azt is gondolhatta a Mechanize megjelenésekor, hogy Dinonak kedve támadt egy kicsit feleffektezni a DH hangzását. A Cazares-Bell összeborulós album nem volt különben egy világmegváltó alkotás. Vegyük ezért úgy, hogy a Mechanize nem is létezett, és az Industrialist a Fear Factory „visszatérő” lemeze.

Az Industrialist egy kimondottan jó visszatérő lemez. Szétfeszíti az energia. Néha olyan mintha Five Finger Death Punch riffelgetne rajta nagy dühösen. Vagy a Machine Head (ld. Difference Engine). Az industrial-electro elemek aránya változó, de a címadó dalt leszámítva Burton végig nagyszabású dallamokat énekel. Az album két véglete az ultrasűrű Depraved Mind Murder, illetve a gótos refrénnel bíró God Eater. Ha Burton nem énekelne jobban mint Derrick Green, úgy is el lehet képzeli az Industrialistot mint egy remixelt A-Lexet.

Az Industrialist végén található két számra semmi nem érvényes a fentiekből. A Religion Is Flawed Because Man Is Flawed egy instrumentális átkötő valami, a Human Augmentation viszont a leghosszabb és a legnehezebben emészthető tétel az albumon. Mintha egy mániákus-depressziós Vangelis fejéből pattant volna ki. Ha ezt a kettőt leszámítjuk, nem valami hosszú a lemez, de ez is a javára irható.