The Flower Kings, Banks Of Eden (InsideOut, 2012)

by Gabriel Szünder

Nem tudom más hogy van vele, de én alapból szeretem az ilyen virágos nevű bandákat. Mert olyan hippies benyomást keltenek. Ez biztos a Hair miatt van, hiszen más közöm sosem volt a mozgalomhoz. A Flower Kingsnek volt is 1999-ben egy Flower Power című lemeze. Roine Stolt amúgy öt évvel korábban koronázta magát a virágok királyává, a The Flower King albummal, és ez a szóló projekt fektette le a hasonló nevű együttes alapjait.

Tisztán mennyiségi szempontból, Roine a mai progresszív szintér egyik legmeghatározóbb alakja. Olyan mértéktelenséggel ontja magából a lemezeket mint Arjen Lucassen. Flower Kings stúdióalbum nem volt már 2007 óta, volt viszont egy hivatalos live bootleg és Stolt szerepelt még két Transatlantic, illetve egy-egy Agents Of Mercy, Karmakanik, és Supernal Endgame lemezen. Hiába, ezek a prog rockerek már csak ilyen termékeny figurák. A Dream Theater volt és jelenlegi tagjaihoz köthető albumokat már összeírni is nehéz lenne.

A Banks Of Eden rögtön egy huszonöt és fél perces számmal nyit, ami jó ötlet. Aki hajlandó ezen átrágni magát, azt később már nem érik meglepetések. Sőt, nem is kell belehallgatni, elég ha az ember a CD borítóján megpillantja a 25.26 perc játékidőt a Numbers dal mellet és már sejtheti is hogy mire számíthat. A stílus különben ilyen: „Gondolj egy hetvenes évekbeli prog rock bandára. OK, hm, legyen esetleg a ….. Bingo, benne van!” Mármint a Flower Kings zenéjében. Yes-ből például van benne egy szekérre való. De a könnyedebb, exoterikus Yes-ből.  Kevesebb viszont a jazz-rock mint legutóbb, a The Sum Of No Evil esetében.

A szó szigorú értelmében, a Flower Kings nagyjából annyira progresszív mint az Oasis. Lehet azonban hogy ez a konzervatív hozzáállás a zenéhez az új avantgárd – pláne amióta az avantgárd annyira konzervatív lett. Ha a mai bandák között szeretnénk stilisztikailag elhelyezni a Flower Kingset, félúton találnánk őket mondjuk a Mars Volta és a Mostly Autum kőzött. Szóval, nem forradalmian újító amit Roine Stolték csinálnak, de magas fokú zenei tudásról tanúskodik, és képzelőerőnek sincs hiányában. A Flower Kings zenei világa egységes, de nyitott. A kimeríthetetlenség benyomást kelti. Az együttes legalábbis képes mindig újra rácsodálkozni. Visszatérve egy pillanatra a Beatlesre, a Banks Of Eden egyik legjobb szerzeménye a For Those About To Drown. Tökéletesen elkapja a késői, pszichedelikus Lennon-McCartney lényegét.

Azt a fajta zenét amit a Flower Kings játszik valószínűleg retro- progresszívnek kellene nevezni. Ez természetesen egy oximoron, de éppen ezért.