Sonic Rise, Do Not Complicate (2012)

by Gabriel Szünder

Csupa jó érzéssel kezdtem el hallgatni a Sonic Rise debütáló kislemezét. Mert hát egy hardcore banda esetében a Do Not Complicate egy kimondottan bizalomgerjesztő cím. Minek is ezt bonyolítani? Egy, két, há’, aztán bele a közepébe! Pont így is kezdődik az anyag, egy one-two-three-go-val. Ráadásul a banda facebookos bemutatkozása sem a szokásos öntömjénező önéletrajz. Komolyan mondom, sok fiatal együttes úgy fogalmazza meg az ilyesmit, mintha álláspályázatot írnának valami multinacionális cég számára. De nem a Sonic Rise: „Hardcore / metal banda Szekszárdról! saját számok, arcontalpalós riffek, fogós dallamok és paraszt agresszió bulis köntösben”. Így kell ezt csinálni.

100% címet viselő első dal rögtön úgy indul, mint a Five Blocks To The Subway a Biohazardtől, de ezen kár is lenne meglepődni. Vagy azon, hogy a Keep Life Aliveban megjelenik a Cavalera-szerű súlyosság. Pedig lehet metalosan kemény hardcore punkot másféleképpen is játszani. Még a huszonegyedik században is. Példának ott van a Gallows. A Hey Youban – ez a kislemez harmadik száma – van viszont egy Igniteosan dallamos refrén. A Sonic Rise két énekese – Huszti Gábor, aki gitáron is játszik, illetve Schnieder Márk, aki ugyanezt teszi basszusgitáron – programatikusan tartja magát a durva vokalizálás, meg a dallamos ének váltogatásához, és ez határozottan érdekesebbé teszi a zenét. Sajnos kicsit úgy áll a helyzet, hogy minél dallamosabb az ének (ld. Hey You), annál akadozóbb. Értem én, hogy az SR nem az Alexisonfire, de ez attól még zavaró.

Biztos mindenki hallott már ezerszer ilyen fajta zenét, de alig hiszem, hogy a műfaj forradalmasítása lett volna a Sonic Rise célja. Különben is, ez egy bemutatkozó anyag. Mint olyan, a Do Not Complicate inkább ígéretes, mint nem.