LIES, IV (2012)

by Gabriel Szünder

Létezik egy furcsa, de nagyon hasznos esztétikai kategória, amit mindenki ismer, aki képes egy kevés öniróniával zenét hallgatni (könyvet olvasni, filmet nézni stb.). Létezik ugyanis zene (könyv, film stb.) ami annyira szar hogy majdnem jó. Egy nagyon dialektikus kis cuccról van itt szó. Filmrendezők esetében van aki direkt ezt célozza meg. Robert Rodriguez például, az ismertebbek közül. Azt kétlem hogy a LIES is ezt célozta volna meg, de ez jött össze. Egy LIESnak rövidített, Live In Extreme Sex nevű bandától persze senki sem várja el hogy valami art rockot nyomjon. Pláne hogy egy korábbi kiadványukat Cultus Fallicusnak hivják. Faszkultusz, zseniális! Egy férfiakból álló együttes esetében talán egy kicsit meglepő lemezcím, de ők tudják.

A negyedik LIES EP-n hallható zene nem retró, hanem primitív metál. Akarom mondani hogy ez a hard rock – heavy metal keverék már nyolcvannégyben is retrónak számított volna. Úgy is szól a lemez (pontosabban: mp3 kollekció) mint egy abból az évből származó orosz bakelit egy Tesla lemezjátszón. Önmagában ez még nem lenne baj, legalább van az EP-nek egy jó kis punk filingje. Tagadhatatlan ráadásul hogy a csapatnak van dallamérzéke (Az Ördög a fejedben egy kimondottan jó szám). A probléma csak az hogy minden ami a LIEShoz kapcsolódik, annyira fájdalmasan amatőr. A borító még hagyján, a szövegekre meg lehet nem odafigyelni, de Nando (?) hangját csak meg kell emészteni valahogy. És ez nem könnyű feladat. Mikor elereszt egy-egy „béjbit” rendre röhögőgörcsöt kapok. A szerény IV cím alapján meg nem mondaná amúgy az ember, de egy konceptuális műről van szó. A lépten-nyomon felbukkanó hollókárogás legalábbis erre enged következtetni. (Hogy van-e Intro? Hogyne lenne.)

A LIES negyedik EPje, akárcsak az előbbiek, ingyen letölthető. El nem tudom képzelni hogy miért akarna valaki az otthona magányában ilyen zenét hallgatni, de inkább nem általánosítok. Koncerten viszont biztos szórakoztató.