Just Another, Polarities (2012)

by Gabriel Szünder

Kiss-Quimby Tibor azt mondta egyszer nekem hogy nem létezik tipikus magyar alternatív rock. Szerintem pedig létezik, innen tudom hogy a Just Another nem azt játssza. Hacsak az Insane-t nem soroljuk ebbe a kategóriába, de hát miért tennénk? Van a Polaritiesen egy szám, amiben Molnár Bálint is közreműködik. Hihetetlen, de úgy hívják hogy Insane. Mármint a dalt. Nem tudom miért kell az ember orrát beledörgölni, úgyis mindenki rájött volna az Insane párhuzamra.

A Just Another inkább azt az amerikai fajta, szobatiszta alternatív rockzenét játszza ami a légynek sem árt, meg divatos is, meg kellemes is, de hosszú távon jobb leszokni róla. A zenészeknek, mert a hallgatók úgyis kinövik előbb-utóbb. A Just Another egy ilyen kis puccos zenekar. A lemezborító szexis, a promo fotók stílusosak, a facebookos bemutatkozás szellemes stb. Ha nagyon szemiotikusra akarnám venni a figurát, azt mondanám hogy a lemezborító tökéletesen visszaadja a zene lényegét. Az együttes tényleg mintha az ott szereplő hölgy által szimbolizált közönségnek pózolna. Zeneileg.

A Polaritiesenlevő dalokat két csoportba lehet osztani – az amcsi-alternatív, illetve a nu metal csoportba. (Ha már itt tartunk, egy másik polaritás is jellemzi az albumot: az első hat szám angol nyelvű, a többi magyarul szólal meg). Én az első kategóriába tartozókat szeretem jobban. A Down The Drain például nagyon el van találva. Ha nem lenne a 2008, ez lenne a lemez legjobbja. A 2008 egy épp-hogy- dal (1 perc 14 másodperc az egész), de egy kimondottan elegáns kis darab. Szóba jöhet még a Végtelen látomás, meg a Changing is. Ez utóbbi elhajlik a postgrunge felé, ami egy csúnya szó, de ebben az esetben talán megbocsátható. A rockosabb végéről a Nincs több igen jön be, tetszik ahogy amolyan Rage Against The Machine módra építi fel a feszültséget. Úgy általában is profi módon van összerakva a Polarities. Ha nem tudnám, meg nem mondanám hogy debüt albumról van szó.

Konzum-zene, de a jobbik fajtából. (Bár van az előbbi mondatban egy szó amit az utóbbi időben nem szívesen írok le.)