Inpersonae, 314 (Demo, 2012)

by Gabriel Szünder

Latin nevű együttes csakis progresszív metalt játszhat, és a budapesti Inpersonae esetében ez az axióma be is igazolódik. Többé-kevésbé. Szerencsére a „kevésbé” is a csapat javára válik. A zene inkább a nyolcvanas évek végi prog metal bandákra emlékeztet, a post-Dream Theater éra nagyjaira kevésbé. Őszintén szólva a hangzás is olyan, mintha nyolcvanhétben lettek volna rögzítve a dalok, de egy demo esetében ez megbocsátható. Egy az újabb keletű metalból vett analógiával élve, néha kicsit úgy szól az Inpersonae mint egy leegyszerűsített Redemption. El tudom ugyanakkor képzelni – és nem hiszem, hogy ez csak a magyar szövegek miatt van –, hogy a hazai hard rock és heavy metal is erősen hatott a zenekarra (mondjuk, inkább Classica, mint Pokolgép).

Nagyjából tehát így lehetne elhelyezni az Inpersonaet a heavy metal térképén. Ami a történelmi tényeket illeti, az együttes hivatalosan 2011-ben alakult In Personae néven, de a tagok ezt megelőzően is sok évig zenéltek már együtt különböző formációkban. Többek között a – jelenleg is párhuzamosan működő – VT6-ban. Az új zenekar bemutatkozó koncertjét 2011 október 21-én tartotta a Gitár Pont Caféban. Ez szó szerint így áll a Facebookon. A 314-re keresztelt demo tavaly szeptemberben jelent meg.

A demon négy dal kapott helyet. Ezek közül három képviseli a prog metalt – a fogalom fent meghatározott értelmében –, a negyedik, az In Persona, egy egyszerűbb, hard rockosabb tétel. A zene instrumentális része nem kimondottan lenyűgöző – a gitár riffek  például nem a legkifinomultabb fajtából valók – de a dallamok megmentik a nótákat. Ez pláne az utolsó, Edóm és Alaszka című számra érvényes, ami alapján az 314 meg is érdemli az „ígéretes bemutatkozás” titulust. Ez különben egy bibliai témájú szöveg felolvasásával kezdődik, aminek tiszta Csavargók könyve hangulata van.

Azért a debütlemez kiadását nem kellene elsietni.