Therapy?, A Brief Crack Of Light (2012, Blast Records)

by Gabriel Szünder

Manapság, Kurt Cobain szentté avatása után, elég nehéz elképzelni hogy valamikor a Therapy? volt „Nagy-Britannia válasz a Nirvana-ra”.

Andy Cairns-ben persze nem volt annyi üzleti érzék hogy öngyilkos legyen, de a banda igazán mindent megtett hogy a beszédes című Suicide Pact albumon legalább egy zenei öngyilkosságot bemutathasson. Semmi jele hogy megbánták volna. Sőt, ha 2012-ben a Therapy? még mindig jó, nagyon lehet hogy éppen ezért jó.

A Therapy? tagjai úgy zenélnek mintha beletörődtek volna hogy a Troublegum slágerességéért életük végéig vezekelniük kell. Mintha másképp nem tehetnék jóvá a hibát hogy valamikor legyártottak egy pár slágert, csak ha minden új albumra írnak egy-két sláger-paródiát. Van ilyen az új lemezen is, körülbelül három: Living In The Shadow Of A Terrible Thing, Get Your Dead Hand Off My Shoulder, Before You, With You, After You. Pár év múlva valószínűleg csak az elsőre fogok emlékezni, úgy ahogy három év távlatából a Crooked Timber-ről is csak a címadó dalra emlékszem.

Az MTV cseppet sem önzetlen jóindulatának megszűnése a Therapy? arcára fagyasztotta a mosolyt és ez a mosoly az évek során vigyorrá száradt. Egy enyhén nyugtalanító vigyorrá. A csapat marginalizálta magát, önszántából. Saját kezűleg félrealította magát az útból. A Therapy? lassan de biztosan beállt a nyolcasba. Albumaik sosem unalmasak, sosem lenyűgözőek. Minden Therapy? album más, de valahogy egyformán más. A Brief Crack Of Light például képes bemutatni egy proli Sonic Youth-t (The Buzzing), egy vulgáris éra-beli brit Queens Of The Stone Age-et (Why Turbulence), vagy egy nekro-Beatles-t (Ghost Trio). A Brief Crack Of Light képes meglepően andalítóan (Marlow – instrumentális), vagy kellemesen morcosan (Plague Bell, Stark Raving Sane) szólni. Az összhatás mégsem különbözik az utolsó két-három albumtól és ugyanezt el lehet majd mondani valószínűleg a következőről is.

A Therapy? jó, sőt néha eljátszom a gondolattal hogy a Therapy? zseniális. Talán. De még ha ez igaz is lenne, a Therapy?-é egy kisszabású zsenialitás. Everything under the sun  is absurd, énekli Andy Cairns az album végén. A dal címe Ecclesiastes és gyönyörű a maga szomorú egyszerűségében. Everything under the sun  is absurd – akár Prédikátor Könyvéből is származhatna. Ez a felismerés viszont ritkán szül nagyszabású művészetet.