Targ3t, Faceburn (Lowbass, 2012)

by Gabriel Szünder

Aki elkövette azt a hibát, hogy elolvassa mit írtam pár hónapja a Together Forever Stronger című Guerillas EP-ről, az akár át is ugorhatja az alábbi sorokat. Amit ott elmondtam a Guerillasról, az szóról szóra érvényes a Targ3tre is. Úgy néz ki, hogy a legtöbb román hardcore banda számára a műfaj az Urban Disciplinenel kezdődik és a Chaos AD-vel végződik. OK, azt értem én is, hogy ez így ahogy van egy stílus, és hogy ez a stílus a düh és a frusztráció zenei levezetésének egy természetes módja. El kell fogadni, hogy itt nem a változatosság és az innováció a lényeg, hanem a becsapódási energia. Szó se róla, a Targ3t dalok odacsapnak rendesen.

Másfelől, és ez számomra zavaróbb, ezek az együttesek, bár nagyon is agresszív szövegekkel operálnának, általában megragadnak egy absztrakt és bizonyos értelemben metaforikus szinten. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy a zenészek globálisan gondolkoznak és abból indulnak ki, hogy Franciaországban például senkit sem érdekelnek a romániai társadalmi problémák. Még ha erről is van szó és nem egyszerűen a könnyebbik út választásáról, szerintem ez akkor is hiba. Példaként el lehet olvasni az Obey című Targ3t dal szövegét, fent van a neten. Bele lehet olvasni akármit, de azért mert valójában nem mond semmit.

Kevés együttes bánik olyan nagylelkűen az információval, mint a Targ3t. Még saját Wikipedia oldaluk is van. Ráadásul a szöveg, ami fel lett oda töltve egy rövid esszé a román rock-metal szcéna hanyatlásáról. A Targ3t ugyanis egy sokat látott zenekar. 1996-ban alakultak, keresztülmentek egy rakás tagcserén, kísérleteztek egy énekesnővel meg több rapperrel, és a Faceburn debütlemezt megelőzően kiadtak négy EP-t és egy DVD-t. Az említett nagylemez tavaly jelent meg és Greg Reely maszterizálta, aki dolgozott már Machine Head és Fear Factory albumokon is.

A zenekarban két énekes aktivál, ami nem egy eredeti ötlet, de Ionut Olariu és Adrian Uritescu mindent elkövetnek hogy túlüvöltsék, túlhörögjék, és túlkárogják egymást. Ez egy elég különleges dinamizmust kölcsönöz a zenének. A számok helyenként deathcoreos végletekig is elmennek. Nincsenek valami nagy stílusbéli kilengések a Faceburnön, bár egyes dalok brutalitása (Half God, Obey, Chemtrails) mintha a a Fear Factorytól, és nem a Sepulturatól származna. A legmeglepőbb szám talán a The Left and the Right. Ez egy Danzig-szerű dallammal operál.

Ahogy mondani szokás: élőben biztos kegyetlenül zúznak a Faceburn dalai.