In This Moment, Blood (Century Media, 2012)

by Gabriel Szünder

Mint mindenki más, én is Maria Brink miatt kezdtem el annak idején hallgatni a In This Momentet. Amennyi metalcore lemez jelent meg még öt évvel ezelőtt, amikor az ITM debütált, kellet valami, ami alapján válogatni lehessen közöttük. Maria szexepilje ugyanolyan jó kritérium, mint akármi más. A banda ki is használja ezt rendesen. Ms. Brink különben egy karizmatikus énekesnő, nem csak testi adottságai, hanem hangja is van. Jobb viszonyban van az ép elmével, mint Otep Shamaya, de épp elég démont cipel ő is magával ahhoz, hogy egy érdekes személyiség legyen.

Maria Brink ide vagy oda, az In This Moment nem készít rossz lemezeket. Az újabb kori amerikai metal határain belül, a banda három darabból álló diszkográfiája kimondottan kellemes hallgatnivalót kínál. Az ITM egyik nagy érdeme, hogy nem próbáltak egy új Evanescencet csinálni magukból. A Bloodot megelőző Star-Crossed Wasteland eléggé változatos volt, de ennek az egy csábításnak nem engedtek. Másfelől, a Star-Crossed Wasteland további változásokat helyezett kilátásba. Ezek meg is történtek, részben valószínűleg Blake Bunzel gitáros és Jeff Fabb dobos távozásának következményeként. Ők 2011-ben egy jobban fizető állás találtak maguknak. Azóta  James Durbinnel, az egyik  American Idol bálvánnyal turnéznak Amerika szerte. Hiába, az igazi együttesek számára semmi jó nem származik ezekből az X Faktorokból.

A stíluskorrekció, amit az In This Moment végrehajtott elég furcsára sikeredett. A zenekar elkezdett visszafele haladni. Azt hihetné az ember, hogy Christopher Howorth most fedezte fel a nu metalt. Még ennél is meglepőbb, hogy a Blood úgy lett összeállítva, mintha az első fele a Korn, a második meg a Linkin Park hatására készült volna. Az úgynevezett A oldal jobb is lett, mert ez az acsarkodós stílus jól áll Maria Brinknek. Biztos van akit alapból idegesít ez a nu metalcore, de szerintem körülbelül a You’re Gonna Listen című nótáig semmi baj nincs a lemezzel. A Whore és a Blood – amire egy Marilyn Manson stílusú klip is készült – erős dalok. Kezdve viszont a Burnnel az album zavaró módon felhígul. Sorra jönnek az electros, popos, hiphopos, többé-kevésbé értelmetlen számok. A B oldalt a Comanche menti meg, már amennyire. Az utolsó nótát, a 11:11-et feltehetőleg egy outronak kell tekinteni. Ez egy soulos dalolás mindenféle elektronikus effektek kíséretében, ami első sorban azt hivatott bizonyítani hogy Maria Brinknek van hangja. Tényleg van neki.

Tartok tőle, hogy a Bloodnak nem tesz majd jót az idő múlása. Mintha egy kicsit elvesztette volna az irányt az In This Moment.