BLOODY ROOTS, GRIMEGOD, BACKLASH @ Flex, Arad, 07.01.2012

by Gabriel Szünder

Általában nem történnek semmi igazán említésre méltó amikor egy fontosabb – fontos – magyar együttes tiszteletét teszi Aradon, most viszont másképp alakult. A három koncert közül kettő szakított, hasított (two out of three ain’t bad!), a Flexul klub tele volt, a légkör ünnepi és elvtársias – kezdheti-e ennél jobban az egyszerű halandó metálfej az évet?

Ismeretlen, de kétség kívül objektív okokból a Backlash maradt a végére, a vége meg belenyúlt az éjszakába, úgyhogy amire leginkább emlékszem a marosvásárhelyi boy banda előadásából, az az előző koncert végével egybecsengő Territory. Nem hiába mondják (?) hogy férfiember dolgát ne végezzék serdülő korú fiúcskák – ha a Bloody Roots megmutatta hogy kell Sepulturát játszani, a Backlash arra hívta fel a figyelmet hogy akinek nem inge a Sepultura, az ne vegye gitárjára. Semmi, de semmi baj nincs azzal ha valaki korán kezdi, pl. a nagyváradi Crosshair tagjai is cipelik még az iskolatáskát. A különbség csak az hogy míg a nagyváradi Crosshair tagjai gyermek-terroristák megszállottságával nyomják – mikor pl. előadják a Raining Blood-ot rendre beszarok – a Backlash tagjai, hogy is mondjam – nem. Nem ér viszont semmit ez a rosszmájúskodás ahhoz képest hogy a három tiszta szívű thrasher legény megoszthatta a színpadot Smicivel. Nekik biztos nagy élmény volt.

A Grimegodot számtalanszor láttam az utóbbi időben – érdekes mód utoljára pont a Bloody Roots előtt, egy áldott  emlékű fesztivál keretein belül, amit Arad városa ugyanannak a lelkes személynek köszönhet mint jelen sorok tárgyát képező koncertet – de soha ilyen nagy formában. Van úgy néha hogy a zenészekből süt a bizonyítási vágy és ezen az estén a Grimegod radioaktív módon zenélt. Az énekes Tibi legalábbis igazán odatette magát. Nagy lelkesedésében még magyarul is megszólalt. Újdonság a Grimegod fronton hogy Tibi újra egy koedukált csapattal dolgozik. Persze a Grimegod már akkor is kísérletezett női hanggal mikor ez még a Paradise Lostnál is újdonság volt, én viszont ha jól emlékszem 2009 táján láttam őket először és utoljára hasonló felállásban. Akkoriban egy Mao nevezetű, némi helyi ismeretségnek örvendő amazonnal léptek párszor színpadra. Az elhunyt kínai elnök nevét viselő hölggyel ellentétben, aki inkább egy Robin volt Tibi Batmanje mellett, az új lányban több erő rejlik és az új Grimegodban több potenciál. Bár a Grimegod örökké változó tagsága még távolról sem kell attól tartson hogy egy Sheol típusú brigád lekörözi őket, Arad doom-death büszkesége sajnos még mindig nem kapja meg az elismerést amit megérdemelne.

A fent említett fesztiválon a Moby Dick is játszott, nem csak a Bloody Roots, így a két együttes repertoárjának szétválasztása nem szorult magyarázatra. A Flex meghittségében a Moby Dick viszont nem zenélt és ez szabad kezet adott Smicinek hogy a régit harmonikusan egybeszerkessze az újjal. Teljesen mindegy hogy van-e a Bloody Rootsnak elég saját kompozíciója ahhoz hogy megtöltsön egy egész estét. Ez a koncert úgy volt jó ahogy volt. A  Moby Dick nóták egy kis történeti kontextust teremtettek a BR újabb keletű thrash kirohanásai számára és a két csapat közötti kontinuitás a pozitív oldaláról mutatkozott. Ez Schmiedl Tamás zenei világa, ebben érzi jól magát és mi is ezért szeretjük. Ha a történelem ravaszsága a holnapok ravatala helyett új csúcsokra repítené is a Moby Dicket, a Bloody Roots akkor sem veszítené el a létértelmét, hiszen Smici két csapata közül a hospitalitás az új iránt inkább az utóbbit jellemzi. „Kóvereket” meg kizárólag így érdemes játszani – ha közönség ezeknek sem örül jobban mint az adott együttes saját számainak.

A Backlash fiúk kis vész-szepulturája alapján másképp érne véget a történet, de ez most nem róluk szól. Nem tudom Marosvásárhelyen mi volt a helyzet, de a Flex közönségének jelentős része nem hogy a Bloody Roots számokat nem ismerte, de még a Körhintát is akkor hallotta először. Ezek az emberek, akik közül sokan akkor sem hallgatnának meg egy magyar nyelvű CD-t ha ettől függne a román gazdaság fellendülése, ugyanúgy tudtak örülni a Bloody Roots-nak mint a Roots Bloody Roots-nak, vagy Refuse / Resist-nek.  Nevezzenek bár idealistának, de azt hiszem ezen az estén a zene valóban híd volt a magyar és román rockerek között.