Pure Reason Revolution, Valour (2011)

by Gabriel Szünder

Igen bőkezűen osztogatjuk manapság a „klasszikus”, „legendás”, „kultikus” titulusokat.

Elég ha egy zenekar pár évre beszűnteti a tevékenységét és máris megszületik egy új legenda. Lehetne ezt úgy is értelmezni hogy a spektákulum társadalmában az ember ki van éhezve egy kis mitológiára, csakhogy épp az ellenkezőjéről van szó. Aki a saját, szubjektív múltjából igyekszik mítoszt kovácsolni, az valójában a történelmen kívül él és lényegében elveszítette az érzékét az igazi nagyság iránt. Érdekes amúgy, hogy ezzel párhuzamosan épp a pop / rock zene muzeifikálása történik. Ez utóbbi folyamatra keresve sem lehetne jobb példát találni mint a Kraftwerk tervezett koncertsorozata a New York-i Museum of Modern Arts-ban.

Hogy fog ilyen körülmények között az utókor emlékezni a nemrégiben elhunyt Pure Reason Revolution-re? Mint az úgynevezett neoprog egyik legmeghatározóbb egyéniségére, mint a brit prog rock tiszteletet parancsoló hagyományának egyik legeredetibb megújítójára? A jó hír az, hogy vagy így vagy sehogy. A PRR túl szűk körben volt ismert ahhoz hogy valaha is elérhesse azt a fajta  pszeudo-kultikus státuszt amire az előbb utaltam. A következő generációk a Limp Bizkit zsenijét fogják ünnepelni, nem Courtney testvérekét. Persze, lehet hogy a PRR tagjai pár év múlva újra összejönnek és soha nem hallott zenéket álmodnak majd meg. Vagy az is lehet hogy a PRR tagjai újra összeállnak és lerombolnak mindent amit az elmúlt hét évben felépítettek.

Búcsúzóul itt van a Valour EP, egy darab új dallal (Tempest), egy karácsonyi énekkel (Gaudete), a Bright Ambassadors Of Morning egy sűrített változatával és három remixszel a Hammer and Anvil-ről. Nem fogok követ vetni senkire aki megkérdőjelezi az EP értelmét. Mentségére legyen mondva, a Valour a rajongóknak készült és a lemezből befolyó összegeket az együttes tagjai jótékony célokra szánják. Ráadásul, ez így a PRR legbefogadhatóbb anyaga. Valószínűleg ezért szerepel itt az Armistice is, ami őszintén szólva, tiszta synthpop. Ha a Tempest alapján ítélünk – és miért ne tennénk – a PRR tagjai derűsen tekintenek a jövőbe és elégedettek a múlttal. A dal rajta lehetett volna a Hammer And Anvil-en vagy rákerülhetett volna egy jövőbeli nagylemezre. Fáradságnak vagy elkedvetlenedésnek semmi jelét nem mutatja.

Lehet hogy a Bright Ambassadors lerövidítésének nem volt sok értelme, de ez még mindig az egyik legszebb PRR dal. A cím mintha a Pure Reason Revolution szellemiségének összegzése lenne. Én legalábbis így fogok emlékezni rájuk, mint a hajnal fényes hírnökeire. Könnycsepp.