„Mi akkor is itt szeretnénk majd lenni, ha ez a hullám már lefutott”. DALRIADA interjú

by Gabriel Szünder

Nem kérdeztem Ficzek Andrást, hogy jött össze az AFM szerződés a DALRIADA számára, mert ismerem a történetet egy másik interjúból. Egy elég egyszerű success storyról van szó: a Sureshotworx révén, akik a zenekar európai koncertjeit szervezik, eljutott pár DALRIADA nóta személyesen az AFM Records főnökéhez, aki szerződést ajánlott Andrásnak és kollégáinak. Ők ezt el is fogadták, így most a DALRIADA az egyetlen magyarul éneklő banda, amelyik egy komolyabb nyugati kiadónál készíti a lemezeit.

Pár évvel ezelőtt rövidítettétek az együttes nevét. Ha már névváltoztatásról van szó, nem szerettetek volna egy „magyarosabb” nevet?

„Nem, teljesen elégedettek vagyunk a nevünkkel, megszoktuk, meg is szerettük, és így vonult be a köztudatba. Egyébként van ennek a névnek magyar vonatkozása is, egyes nyelvészeti kutatások szerint riadó dal, csatadal jelentéssel bíró korai magyar kifejezés is egyben.”

Az Arany-Album bizonyos értelemben a tökéletes magyar folk-metal alkotás volt. Szerintetek milyen értelemben „több” az Ígéret?

„Az elismerést köszönjük szépen:)! Az Ígéret teljesen más felfogás, hangszerelés, hangvétel, de még helyenként stílus szempontjából is. Az album megírásánál szabadon variálhattunk a szövegekkel, illetve nem kellett olyan szövegcentrikusra venni az anyagot, mint a helyenként nagyon hosszú verseket, balladákat feldolgozó Arany- Album esetében. Több hely maradt szellősebb, kifejtősebb zenei részek beépítésére, és bátrabban nyúltunk hozzá a legkülönbözőbb hangszerekhez is. Az is lényeges, hogy ezt az anyagot ugyanaz a felállás készítette, mint az előzőt, és a csapat egysége, az összeszokottság nagyon hallatszik a dalokon.

Már a Walesi Bárdok idején létezett az elképzelés, hogy csináltok valamikor egy komplett Arany János albumot?

„Az Arany-album koncepciója már nagyon régen megvolt, olyannyira, hogy annak idején arról is szó volt, hogy az első lemezünk legyen csak Arany verses-balladás anyag, azonban akkoriban ehhez a grandiózus tervhez még nagyon sok dolog nem volt együtt, így évekre jegeltük a tervet, az album összerakása előtt viszont úgy döntöttünk, hogy négy sorlemez után, az azóta megszerzett tapasztalatok birtokában talán már méltóképp tudunk hozzányúlni a magyar irodalom eme gyöngyszemeihez. Így kerek a történet, a korai Walesi Bárdok végre méltó hangzást kapott, a Szondi két Apródja második részében meg tudtuk valósítani azokat a változtatásokat, amelyekre a Kikelet album felvételein nem maradt idő, illetve több olyan verset, balladát is fel tudtunk  tenni arra a lemezre, amelyet régóta terveztünk, csak valahogy sosem került a befejezés fázisába egyik sem.”

Az új albumon helyenként Binder Laura black-death vokalizálásokra ragadtatja magát. Ez egy bizonyos közeledést sugall az extrémebb metál felé. Mások távolodni szoktak az évek során a black-death metáltól. Nálatok miért történt ez fordítva?

„Nem állt szándékunkban közeledni az extrémebb műfajok felé, jól elvagyunk a saját folkos metal- stílusunkkal. Laura egész egyszerűen azért kezdte el használni a hörgős- károgós hangját, mert jól illett a Hajdútánc dalunk koncepciójához, és mert meg akartuk picit lepni a hallgatóságot. A death- black- vokalizálás egyébként egyáltalán nem idegen tőlünk, minden lemezen használtuk eddig is, legfeljebb nem Laura hozta.”

Mikor elkezdtetek dolgozni a Fajkusz Bandával, eleve hosszú távra terveztétek az együttműködést? Ez a kapcsolat egy fix pont a következő DALRIADA lemezekre nézve is?

„A Fajkusz Bandával való együttműködés kezdetén, tehát az Arany Album megírásakor úgy voltunk vele, hogy nézzük meg, mit tudunk együtt, mennyire lesz gördülékeny, problémamentes a közös munka, aztán majd meglátjuk. Azóta már túl vagyunk Velük vagy húsz koncerten, és éppen a harmadik közös lemezt tervezgetjük, így azt hiszem, tartós lesz az együttműködésünk:)”

Lehetségesnek tartjátok hogy valamikor felvesztek egy komplett akusztikus-folk lemezt, mint az például ELUVEITIE?

„Elképzelhető, van ilyen terv, de egyenlőre semmi konkrét..”

Nálatok hogy fejlődött ki ez a folk-metal vonal? Konkrét együttesek hatására? Magyarországon is volt példa a rock és a népzene házasítására. Ezek a magyar bandák hatottak rátok vagy inkább a nyugati folk-metal együttesek?

„Magam már a korai zenekaros próbálkozásaimban is a magyar népzenét preferáltam, mint forrást, persze akkor még csak nagyon felületes, mondhatni esetszerű módon. Ezek a csapatok, alkalmi formációk 1995-’96 környékén voltak aktívak, nem tegnap jött tehát a gondolat. A Dalriada jogelődjének 1998-as megalakulásakor pedig kifejezetten az a cél mozgatott minket, hogy magyar népi dallamokkal, és esetleg régizenei betétekkel színesítsük a hagyományos, kétgitáros metalmuzsikát. A mi esetünkben természetes módon találkozott az újításra való törekvés a magyar népzene, népdalkincs szeretetével. A legnagyobb hatást a zenekarra a nyugati, folkos elemeket használó csapatok közül a finn AMORPHIS gyakorolta, ők azóta is etalon számomra.”

A nemzetközi folk-metal szcéna érvénysülési lehetőséget jelentett – és jelent  – egy sor nem angolul éneklő banda számára. Ti hogy látjátok ezt a színteret, illetve a jövőjét? Vannak még fejlődési lehetőségek?

„Ezzel nem foglalkozunk, 1998- ban, amikor elkezdtük ezt a zenét játszani, még sehol sem volt a folk/ pagan metal hullám, és mi akkor is itt szeretnénk majd lenni, ha ez a hullám már lefutott. Mi a saját dolgainkat csináljuk, és elsősorban, és leginkább a saját feladatainkkal törődünk.”

A KORPIKLAANI-n kívül van még valakivel szorosabb kapcsolatotok?

„Igen, a kiadó révén meg tudtunk ismerkedni néhány csapattal, színtéren belül is, remélhetőleg ezeknek a kapcsolatoknak a későbbiekben lesz pozitív hozadéka!”

Magyarországon hogy fér meg egymás mellet a folk-metal és az un. nemzeti rock? Vannak átfedések a közönségek között?

„Ne haragudj, de nem hiszem, hogy erre válaszolnom kéne, mert ez nem az én dolgom. A nemzeti rock színtér rendelkezik politikai vonatkozásokkal is, mi pedig a kezdettől fogva politika, és irányzatsemlegesek vagyunk.”

A ti szempontotokból van a folk-metálnak egy nagyobb kulturális jelentősége, mint a heavy metalnak általában, vagy ez is csak rock n’ roll?

„Nyilván hiszünk abban, amit csinálunk, ezért is csináljuk. A mi számunkra a sajátunk a kedvesebb, másnak meg a sajátja. Mi a zenénkkel, a szövegeinkkel értéket szeretnénk közvetíteni – azt persze, hogy ez sikerül-e, nem mi döntjük el – a befogadás mértékét pedig a Hallgatóra bízzuk. Ennyi.”

Körülbelül mikor vettétek észre hogy a DALRIADA név elkezd külföldön forogni?

„Gyakorlatilag a legelső lemez óta kaptunk megrendeléseket külföldről, illetve jelentek meg a zenekarról írások, annak ellenére hogy mindig is magyar nyelven énekeltünk. A Szelek, és főleg az Arany pedig már- már fele- fele arányban fogyott külföldön, és itthon, ami elképesztő volt számunkra is!”

Az AFM volt az első külföldi kiadó aki megkeresett benneteket?

„Korábban is adódtak kisebb- nagyobb lehetőségek, de egyik sem volt még csak megközelítőleg olyan komoly, mint az AFM Records megkeresése, akik egy komplett ajánlatot tettek le elénk. Ha megnézed, milyen csapatok vannak ennél a kiadónál, látod, hogy nem nagyon volt más választásunk, mint leszerződni hozzájuk:)”

Véleményetek szerint az AFM szerződés lényegesen meg fogja változtatni a együttes életét?

„Igyekszünk azon lenni, hogy ez így legyen. A kiadó a nagyon erős promóciót, és komoly pozíciót biztosítja a zenekarnak, az utat viszont nekünk magunknak kell kitaposnunk!”