„Álomszerű, szürreális szerelmeken és érzelemittas, dögvészszaggal dúsított levegőn keresztül”. QUIMBY interjú

by Gabriel Szünder

Az alábbi interjú az idei Félsziget fesztiválon készült, röviddel a QUIMBY színpadra lépése előtt. A kérdések egy virtuális román közönség szempontjából lettek megfogalmazva, olyan olvasók szemszögéből, akik nem kimondottan jártasak a QUIMBY viselt dolgaiban. Kiss Tibor és Varga Livius elsősorban azt próbálták megmagyarázni, hogy mit jelent magyar alternatív rock együttesnek lenni, hogy mit jelent egyáltalán QUIMBY-nek lenni.

Hogyan írnád le  QUIMBY zenéjét valaki számára aki sosem hallotta?

1385492_638422732847420_571320102_nKiss Tibor: „Enyhén szürreális alternatív rock zene. Mondjuk. Amibe az emocionális sanzonoktól az energikus punkig, mint díszlet sok minden belefér. És az egésznek van egy picit egy ilyen szélsőségek között mozgó valamije. Nem egy hagyományos rock zene. Nagyon nehéz ezt nekünk is megfogalmazni igazából.”

Varga Livius: „Ahhoz képest jól elmagyaráztad. Egy nagy rapszódia az egész.”

Kiss Tibor: „Mi úgy gondoljuk, hogy amikor valaki hallgat minket, meg mi is ahogy a zenével foglalkozunk, mintha utaztatnánk különböző világokba. De ez a világ sokkal inkább húz az ilyen Fellini, meg underground, meg a hétköznapi emberi szituációk felé, álomszerű, szürreális szerelmeken és érzelemittas dögvészszaggal dúsított levegőn keresztül. Aztán meglátjuk, hogy a végén az ember hogy távozik, milyen kalanddal a fejében, meg milyen utakat nyit meg saját maga felé.”

Konkrétabb színten, a nyolcvanas évek magyar alternatív rock zenéje – Európa Kiadó, például – hatott a QUIMBY zenéjére, nem?  

Kiss Tibor: „Hatottak azok is, abszolút, a Neurotic, Európa Kiadó, Balaton, Trabant. Főleg a zenekar egyik részére. De ugyanúgy hatottak a blues zenék, a rock zenék, tehát nagyon sok minden. Igazából mindegyikben az volt a közös, hogy hordoztak valami expresszivitást és valamilyen emóciót, tehát semmi esetre sem valami langyos, színtelen – szagtalan zenék. Minden aminek valami karaktere vagy karcossága van.”

TOM WAITS?

Kiss Tibor: „Persze, abszolút. Személyes kedvencem.”

Ti egy tipikus magyar alternatív rock zenekarnak tartjátok a QUIMBY-t?

Kiss Tibor: „Nem tudom milyen az a tipikus.”

Mondjuk a KISPÁL ÉS A BORZ.

Varga Livius: „Az szintén nem egy tipikus dolog. A KISPÁL teremtett egy önálló világot, ami utánozhatatlan igazából. De iskolát teremtett, szövegírásban, bátorságban, hozzáállásban, hogy ne valami angol vagy amerikai trendet kapjunk el és próbáljuk reprodukálni azt, hanem ami jön, legyen szabadon szárnyaló a fantázia amivel készülnek a számok. Ilyen értelemben mi sem vagyunk valami tipikus, hanem mindig is szerettünk és ezután is szeretnénk önmagunk maradni. Ami ez a hat emberből kijön. Ez a hat ember amikor együtt van, egy közös aurát hoz létre és ebben az aurában születnek a dalok.”

Ezt azért is kérdeztem, mert a QUIMBY első két kiadványa angolul jelent meg. Miért váltottatok magyarra?

Kiss Tibor: „Ez bármilyen fura, az angol volt a kevésbé tudatos. Ilyen közegbe jártunk, ilyen klubokba, kocsmákba. Hallgattuk a blues zenekarokat, meg mindenféle más zenekarokat. Ők többnyire angolul énekeltek, és így szívódtunk bele ebbe a kultúrkörbe. A mi személyes kedvenceink azok legtöbbször angolul énekeltek. És ahogy ez szokott lenni, mikor zenekart csinálnak az emberek, először a kedvenceiket játsszák, azok hatása alatt iródnak az első dalok. Aztán egy idő után, mikor ez működött és nőtt a közönségünk támadt egy belső igény, ami viszont már egy tudatos döntés volt, hogy most már magyarul is írjunk, mert hát itt vagyunk. Az intimitás miatt, az azonnal foghatóság miatt is nagyon fontos volt ez a kapcsolat.”

Varga Livius: „Meg is elevenedtek a koncertek. Azonnal megérződött. Kijött az első olyan lemez, ahol a nagy része magyar volt, de még volt rajta angol szám is, és a korábbi kiadványainkhoz képest többen voltak a koncerteken, és ezek elevenebbek voltak. Nem tudom máshogy leírni. Jobban sistergett a levegő. És elkezdtek énekelni. Ez egy különleges érzés.”

Azóta sosem gondoltatok rá hogy esetleg egyes számokat újra felvegyetek angolul, mondjuk a külföldi piac számára?

Kiss Tibor: „Nem vagyunk ebbe elég jók, önmagunk menedzselésében. Azért jó az, hogy mi egy alternatív vagy underground zenekar vagyunk mert meg bírunk elégedni ezzel. Az hogy mi csinálunk valamit angolul, vagy akár vannak kínai betétjeink vagy német refrénjeink, vagy spanyol refrénünk, vagy orosz betétünk, ez nálunk egy játék az eszközökkel. Igazából nem arról szól ez, hogy be fogunk futni külföldön, viszont a nyitottságot jelenti, hogy mi üzenünk azoknak, akik nem értik esetleg egyáltalán a magyar nyelvet. Inkább a zenéről szól az egész. Egy olyan világban élünk, ahol ugyanúgy szükség van, hogy kifelé is befelé is nyitottak legyünk, önmagunk felé is, a világ felé is. De ugyanakkor tudjuk hogy a mi értékeink otthon realizálódnak igazán. Ezért a fő terület a magyar nyelv, és a játékosság, a kirándulgatás kedvéért vannak néha angol dolgaink is. De ez is csak akkor, ha úgy jön ki. Tehát direkt nem írunk angolul, csak ha úgy születnek meg az első sorok. Ezt így nehéz elmondani, de ez tényleg valahogy így van.”

Nem először jártok Romániában, nem?

Varga Livius: „Ó, hát én már számtalanszor voltam. Először nem is játszani jártunk ide, hanem kirándulni. Aztán összejöttek a koncertek is. Ez most már nem is tudom hányadik. Jöttünk ide színházi programmal is, ezen a fesztiválon sem először játszunk, Tusványoson is voltunk.”

Azt nem próbálnátok ki, hogy nem magyarlakta területeken játszatok, például Bukarestben?

Kiss Tibor: „Mi szívesen kipróbálnánk, de általában csak akkor bírunk valamit kipróbálni, ha hívnak. Ahhoz hogy egy zenekar elmenjen valahova kell meghívás. Ha hívnának Bukarestbe például, mi nagyon szívesen mennénk oda. Mikor látunk bukaresti zenekart Budapesten, vagy echte román zenekart akkor én is azt gondolom, hogy milyen jó lenne menni. De még nem hívtak meg.”

Láttatok már echte román zenekart Budapesten játszani?

Kiss Tibor: „Azt az alternatív román csapatot, ilyen rövid nevük van.”

KUMM?

Kiss Tibor: „Őket például.”

Tetszett?

Kiss Tibor: „Tetszett. Nagyon jók. Miért, neked nem teszik?”

De, nagyon is.

Kiss Tibor: „Nagyon jó, színvonalas.”

Varga Livius: „Amit többször is sikerült elkapni azok népzenészek, vagy esetleg erősen népi vonalat képviselő zenészek. Neveket nem tudok, de csodálatos muzsikusokat hallgattam.”

Kiss Tibor: „Egyből érezni, ha valami román. Pezsgő. A magyar az egy kicsit befelé forduló, a románoknál meg egyből ilyen zsizsegés van.”

Említettétek az előbb a színházi produkciót. Az hogy történt, hogy egy Shakespeare darabhoz a QUIMBY szolgáltatta a soundtracket?

Kiss Tibor: „Felkért minket egy rendező erre a feladatra, hogy lenne-e kedvünk egy ilyet közösen csinálni. Anno ugye a Shakespeare színházában is az adott londoni zenekar játszott. Ezt kellett aktualizáljuk, egy modernebb változatban megcsináljuk. A rendező úgy érezte hogy a QUIMBY zenéje lenne tökéletes, mint egy ilyen shakespeari, színházi zene.”

A számokat ti válogattátok ki?  

Kiss Tibor: „Közösen elkezdtük csinálgatni a dolgokat a rendezővel és így íródtak meg a számok.”

Köszönöm az interjút!

Kiss Tibor: „Nagyon szívesen.”