„Új energiák”. POKOLGÉP interjú

by Gabriel Szünder

A tavalyi aradi POKOLGÉP koncert egy eléggé széteső együttest mutatott. Ehhez képest az idei Félsziget fesztiválon egy megfiatalodott és kimondottan meggyőző banda lépett a színpadra. Így válaszolnék Kukovecz Gábor kérdésére, amit az interjú közben tett fel nekem. A POKOLGÉP jövőjét nézve, Tóth Attila beszervezése úgy látszik épp a megfelelő pillanatban történt. Leginkább ezzel kapcsolatban kérdeztük a kissé kimerült énekest és gitárost, alig pár perccel a marosvásárhelyi koncert befejezése után.

Attila, mit jelent számodra a POKOLGÉPben énekelni?

pgTóth Attila: „Én nyolc éves korom óta szeretnék énekes lenni egy heavy metal zenekarban. Májusban felhívott a POKOLGÉP telefonon, hogy nem akarnék-e az énekesük lenni. Én úgy gondolom, hogy ebben a pillanatban megvalósult az álmom, amire vágytam mindig. És hát a POKOLGÉP zenekar maga, azt hiszem hogy egy név ami önmagáért beszél.”

Nagy kihívás Kalapács József és Rudán Joe után énekelni?

Tóth Attila: „Persze. Nehéz és nem szeretnék senkit sem utánozni meg pótolni. Minden énekesnek van egyénisége, Józsinak is volt, Rudán Joenak is. Én is megpróbálom önmagamat adni és úgy néz ki, hogy egyelőre elfogadja a közönség. Sikerült beilleszkedni, és szeretném ha ez továbbra is megmaradna.”

Ez az első koncerted Erdélyben?

Tóth Attila: „Erdélyben igen. Én itt a Társulattal voltam , az István, a király-jal. De a POKOLGÉP-pel ez volt az első.”

És milyen élmény volt?

Tóth Attila: „Önmagáért beszélt szerintem. A közönség óriási volt.”

Gábor, hogy működik a POKOLGÉP a harmadik énekesével?

Kukovecz Gábor: „Hát, most itt voltál a mai bulin, nem?”

Itt voltam.

Kukovecz Gábor: „Akkor most fogalmazd te meg, mert én a színpadon álltam és egész más szemmel néztem. Azt láttam, hogy ahol játszottunk ott már nem fértek el az emberek, és egyre terebélyesedett a kör, azt láttam hogy a nagyszínpad előtt a közönség elfogyott és idejöttek meghallgatni a minket. Erre nagyon büszkék vagyunk, és az egy nagyon jó dolog, hogy itt a magyarokon kívül mindenki meghallgatott bennünket, hisz ennek a zenének amit játszunk az üzenete az sokkal messzebbre mutat.”

Attól eltekintve, hogy ez az énekesváltás elkerülhetetlen volt, szerinted ez egy pozitív változás a POKOLGÉP életében?

Kukovecz Gábor: „Én úgy érzem hogy új energiákat kaptam az Attilától, aki most már az ötödik ember a zenekarban. Meg kell majd hallgatni az új lemezt, de ez a koncert tényleg fantasztikus érzés volt. Remélem hogy így marad!”

Az új lemezhez ki írja a számokat?

„Ez egy koncertlemez lesz, Attilának a bemutatkozó koncertje, amin új szám is hallható lesz.”

Lehetségesnek tartod hogy a jövőben Attilát is bevonjátok a dalírásba?

„Bárki írhatott eddig is.”

Az első erdélyi koncertetekre hogy emlékszel vissza?

„Te, az egy nagyon nehéz dolog volt. Nagyon nehezen jött össze az első erdélyi buli, mert akkor még más világ volt. Errefelé is más világ volt, és én csak annyira emlékszem, hogy akik a plakátozást csinálták azokat elvitte a helyi közeg, útközben karamboloztak és azok az emberek akik plakátoztak volna meghaltak. A legelső turnénk ebből kifolyólag el is maradt. Ez valamikor a nyolcvanas években volt.”

Még a nyolcvanas években?

„Igen. Azután nagyon sokáig semmi nem volt, és hála Istennek ezek a vasfüggönnyel eltűnő dolgok és ezek a csacskaságok, hogy az egyik ember utálja a másik embert, az egyik nép utálja a másik népet, ezek eltűnni látszanak, és ez egy nagyon jó dolog, mert azt kell látni, hogy emberek vannak, embereket kell látni, nem pedig azt, hogy ki milyen butaságot szajkózik. Ez a legfontosabb dolog. Mindenki ember.”

Amennyire én látom, Erdélyben a „régi” magyar metál bandák – POKOLGÉP, OSSIAN stb. – még mindig sikeresebbek mint új generációs magyar együttesek. Szerinted miért van ez?

„Hát talán az lehet a titok nyitja, hogy ha valaki meghallgatja a számainknak a szövegét, akkor esetleg gondolatok is találhatók benne. Azok a gondolatok még mindig elgondolkodtatók, még mindig jelentenek valamit az embereknek, a gondolkodó emberek számára és ennek én örülök, hogy vannak olyan emberek akik gondolkodnak, akik szeretnek zenét hallgatni, akik esetleg észreveszik azokat a nüánsznyi különbségeket, amik egy-egy zenekar között vannak. Rengeteg jó zenekar van, mi egy vagyunk a sok közül.”

Köszönöm az interjút!

„Én köszönöm!”