„Örülni egy falevélnek, egy pillangónak, egy fának, egy érzésnek”. FADING CIRCLES interjú

by Gabriel Szünder

A FADING CIRCLES egy különleges együttes. Csíkszeredából származnak és progresszív rock-metalt játszanak. Teszik ezt olyan magas színten, mint kevés más romániai zenekar. A debütáló albumukat, a tavaly megjelent Soulburnt, hét évig érlelték.  Erről – és sok minden másról – Csiszer “Putyi” István gitáros-énekest kérdeztük.

Az ugye tudható, hogy a banda a NIKKHOTYNNUS folytatásaként jött létre. Kíváncsi lennék viszont, hogy talált egymásra ennyi tehetséges/képzett zenész Csíkszeredán, ami valószínűleg nem egy rockmetropolisz? 

„Mivel a zenészek nagyjából ismerik egymást, ezért a városban található emberek zenei képességeit nagyjából ismertem. De ez nem elegendő, az emberi oldal is sokat számit, ezért rengeteget kísérleteztünk, de az alapja a bandának két gitáros – Csiszer István és Bálint Barna – régi barátsága volt.”

Inkább autodidakta módon tanultatok zenélni vagy valami intézményesebb körülmenyek között? 

„Ez változó. Nagy Hunor basszer zeneiskolába járt érettségiig, ahol nagybőgő szakos volt, Csiszer István zene szakos tanárként dolgozik, korábban hegedűt tanult, majd a gitár szerelmese lett, György Csongor pedig igazi mérnök típus, ő autodidakta.”

Manapság mozognak még Csíkszeredán FADING CIRCLES-kaliberű bandák? 

“Nagyon sokan foglalkoznak zenével, de igazán komoly csak a ROLE zenekar munkája. Inkább az a jellemző, hogy az emberek nem képesek bizonyos külső körülményektől elszakadni.”

A NIKKHOTYNNUS és a FADING ugyancsak ezen a progresszív vonalon mozogtak? 

“A NIKKHOTYNNUS inkább hörgős metálban utazott, majd a Nagyváradi FADING már ezt a vonalat favorizálta. Az első F. C. demo dalai mind a FADING számára íródtak (Csiszer István szerzeményei).”

A Hammerban Worldben és a Rockinformban is írtak rólatok. Ez ügyes menedzselés eredménye vagy egyszerűen figyelnek rátok?

“Ezt Schervenka Endre menedzserünknek köszönhetjük, akivel közösen azt valljuk, hogy ezzel a zenével ki lehetne törni, ha barátságosabb lenne a befogadó közeg, mert a zene nyelve univerzális. Ezért pimasz módon sok helyre elküldtük a Soulburn lemezt, kiadóknak, újságoknak, stb.”

A Hammerban Worldben eléggé lehúztak a lemezt a hangzása miatt. Elkeserít az ilyesmi vagy úgy álltok hozzá, hogy már az is jó, ha egyáltalán írnak rólatok?

“Természetes, hogy lehúzták a hangzást, mert aki csak gépzenét hallgat (sokszor az általunk élőnek hitt zene is gépies alapokat rejt magában) az nincs hogy értékeljen egy igazán élő lemezt. Amúgy pedig ezekben a kritikákban az élvonalhoz hasonlítják a bandát, ami nyilván előnytelen egy kis banda számára. De ha a Rockinformos kritikát elolvasod, akkor már más a kép. Ők feldicsérik. Ez a paradox a mellett szól, hogy értékes és nehezen befogadható a zenénk.”

„Intelligens metálnak“ nevezted a zenéteket. Kíváncsi lennék viszont, az eredeti hetvenes évekbeli prog rock mennyire fontos számotokra?

“Ritkán tesz fel valaki ilyen jó kérdést! Inkább azt mondanám, hogy a komolyzenei hatások nagyon erősek… Alapjában véve olyan zenét akarunk írni, amely hallgatható, igényes – mint a 70-es, 80-as évek zenéi, mikor még követelmény volt, hogy tudj játszani a hangszereden. A hatások tudat alól jönnek, mikor a Soulburn anyagát írtuk, még nem hallgattunk régebbi prog rock zenét. Mostanság viszont a lejátszómban  a komolyzene mellett RUSH, PINK FLOYD, MARILLION szól, az újabb dolgok közül pedig a DREAM THEATER.”

Hogy határoznád meg a zenei progresszivitást így, a huszonegyedik század elején?

“Mostanra a progresszív jelző nagyon elcsépelt lett. Szerintem most inkább az a prog, ami a múltból táplálkozik. Az elektronikus világ távol áll tőlem, még az effektjeim is kompakt pedálok, nem szeretem a multieffektek műanyag hangját. Azt viszont el tudnám képzelni, hogy színezés képpen olyasmit csináljunk, mint a 80-as évek RUSH lemezei, azaz hogy magunk kezeljük a külső effekteket, szintiket, stb. De erre egyelőre nincs lehetőség, főleg anyagilag lenne ez húzós.”

Egy interjúban olvastam egy szép magyarázatát a FADING CIRCLES név jelentésének. Azt mondtad hogy a név egy koncepciót is takar és arra utal, hogyan halványulnak a hagyományos emberi kapcsolatok, illetve a hagyományos kommunikáció. Mondhatjuk, hogy van egy filozófikusabb hozzáállásotok a zenéhez, a zenéléshez?

“Igen. Én hiszek abban, hogy aki megkedveli a zenénket, annak a szövegek előbb vagy utóbb üzenni fognak valamit. Ezért nagyon odafigyelek a szövegekre. Azonkívül látom, hogy aki nem foglalkozik valamilyen szinten zenével, pl. nem hallgatja az kevésbé toleráns, hajlamosabb a rosszra.”

Tehet valamit a zene, a művészet általában, a világ elszemélytelenedése ellen?

„Nagyon keveset, mert az érdekek nem ezt akarják. Olyan emberek kellenek a fogyasztói társadalomnak, akik nem éreznek, nem gondolkoznak. A művészetek viszont felnyithatják az emberek szemét, ami veszélyes lehet egyeseknek. Én hiszek abban, hogy előbb vagy utóbb az emberek vissza fognak fordulni a művészetekhez, az anyagi dolgok halmozása csak állattá tesz.“

Az üresség, az értelmetlenség megjelenik párszor a szövegeitekben. A Fading Parallelsben van viszont egy sor, amit kimondottan szeretek: Please don’t let the sorrow be my guide. A kérdés tehát: mit lehet felhozni az elkeseredés, a nihilizmus ellen? 

“Meg kell tanulni élni, keresni a jót az életünkben… örülni egy falevélnek, egy pillangónak, egy fának, egy érzésnek… Ezt jelenti az általad kiemelt sor is.”

A Soulburn címet hogy magyaráznád? 

“Lélekégés. Évekig úgy éltem az életem, hogy aggódtam a fiamért, a feleségemért és a hétköznapi anyagi gondokért. Nem tudtam aludni, a gondolataim gyötörtek, ez pont a stúdiófelvételek évei voltak. Szerintem sokan küszködünk ilyen gondokkal, és ha nem vigyázunk, akkor kiég a lelkünk, és robotokká válunk…”

Beszéljünk akkor talán kevésbé filozófikus dolgokról is. Kialakult mostanra egy saját közönségetek?

“Ezt nehéz megállapítani, mert egy koncerten az emberek inkább hallgatni szeretik a zenénket, mintsem headbangelni. A sztárkodás sem jellemző, hogy fellépés után vagánykodunk… Viszont elég sokan vásárolták meg a CD-t. Főleg itthon ismernek minket az emberek itt nagyobb a hírnevünk.”

Amennyire én látom, Romániában nem igazán lehet progresszív szintérről beszélni. Mondjuk a BYRON vagy a kolozsvári YESTERDAYS közönségéről, el tudnám viszont képzelni, hogy vevők lennének a zenétekre. Egyetértesz?

“Egyetértek.”

Amúgy Romániából kivel játszanátok szívesen együtt?

„Szívesen játszunk bárkivel, mindig jó szélesíteni a táborunkat. Örülnénk egy közös turnénak például a VOICES OF SILENCE társaságában is, de az általad említett bandákkal is.”

És Magyarországról?  

„Magyarországi zenekarok közül például WENDIGO, STONEHENGE, AGE OF NEMESIS, de a nagy nevek előtt is van értelme játszani, ahogy eddig is játszottunk a REPUBLIC, KISPÁL ÉS A BORZ, POKOLGÉP, a kanadai ANVIL  előtt.”

Másfelől, játszottatok az AURORA előtt is, ha jól tudom. Ők nyilvánvalóan más közönségnek zenélnek. Milyen élmény volt? 

“Nagyszerű. Gratuláltak is Vigiék. A közönségük sem hurrogta le a zenénket, kivárták szépen a műsoridőnket.”

Karácsony körül letölthető volt a lemezetek ingyen. Hányan éltek a lehetőséggel? 

“Letölteni nem lehetett, csak hallgatni a myspace-en. Ott lehet követni, hogy hányan hallgatták, de ez úgy 50 hallgatásra tehető.”

Manapság az interneten meg lehet vásárolni az albumot. Lehet tudni hogy fogy? 

„Nehezen követhető, de mivel fizetni is kell érte, ezért gondolom nem sokan töltötték le. A CD olcsóbb. Ezt a lépést azért tettük meg, hogy világszerte elérhető legyen.“

Említetted hogy tanítasz?

“A Márton Áron Líceumban tanítok zenét.”

A kollegák, illetve a diákok tudják, hogy zenélsz? Hogyan viszonyulnak hozzá? 

„Kimondottan segít például a diákokkal való viszonyomban, sőt sokan hallgatják is a zenénket. A legutóbbi marosvásárhelyi koncertünkön a közönség fele volt diákom volt, akik jelenleg ott egyetemisták. A kollégák közül is van aki vásárolt CD-t és biztat, hogy ne hagyjuk abba a dolgot.”

Erre az évre milyen konkrét terveitek vannak? 

„Konkrét tervek nincsenek. Szeretnénk minél több koncertet és főleg próbát. Imádunk próbálni újabban. Azonkívül kész vagyunk majdnem teljesen egy második lemezanyag zenéjével, jó lenne felvenni, de ehhez előbb fel kéne töltődni és kéne némi pénz hozzá.“

Végezetül, a szokásos kérdés: hogy látod tíz éven belül a bandát?

„Európában turnézva, egy kis közönségbázissal. Ez a legoptimistább vízió, de lehet, hogy ugyanitt leszünk ahol most, de ez a zenénk értékén nem változtat. Amíg jólesik, nyomjuk!“

Köszi az interjút!

„Mi is köszönjük, igazán nagy élmény volt és kihívás válaszolni a kérdésekre. Üdvözlünk mindenkit!“